27.fejezet

Lehet, hogy felfújtam a dolgokat, de már nagyon látni akartam anyát.

Így is később jöttünk le, hála ennek a „drága” férfinak, de ha csak holnap lesz lehetőségem beszélni vele, akkor esküszöm, hogy Sebastianon fogom levezetni az összes mérgem.

Táskám aljából előkutattam a kulcsot és beengedtem magunkat.

-          Boldog születésnapot Liz! – kiáltották a nappaliban összegyűlt tömeg, mikor felkapcsoltam a lámpát.

Teljesen kiment a fejemből, hogy nekem ma van a születésnapom.

Arcomra mosoly húzódott és csak örülni tudtam az egésznek.

Két barátnőm közelített egy pezsgős pohárral, amit nekem adtak oda.

-          Isten éltessen sokáig! – vigyorogtak és szorosan magukhoz öleltek.

-          Köszönöm! – szóltam teljesen meghatva és nem akartam elengedni őket. Azt hittem csak álmodom az egészet.

Az összes hozzám tartozó, az összes olyan ember, aki közel áll hozzám, mind itt voltak.

Csodálatos érzés volt ez az egész.

Lányokkal koccintottam, utána pedig mentem felfedezőútra, hogy pontosabban tudjam, kik vannak itt.

Első utam anyához vezetett, hogy megköszönjem neki ezt az egészet. Tudtam, hogy a két szervező csakis ő és Hayley lehetett.

Kedves tőlük.

Sebastian

Konyhai pultnál kialakított bárszékeknél pezsgővel a kezemben figyeltem Liz örömét. Le sem tagadhatta mennyire örült annak, amik itt várták őt.

-          Összejöttél már vele? – kérdi Jaime és ő is a lányt figyelte.

-          Még nem. –válaszoltam és belekortyoltam a pohár tartalmába.

-          Mit bénázol? Ennyi idő alatt simán meg kellett volna már oldanod! – nézett rám ezúttal a spanyol.

Valamelyest igaza van, de ő nem tudta, hogy mi hogyan alakult közöttünk Lizzel.

-          Majd én megmutatom, mit szalasztasz el! – nézett rám kihívóan és letette poharát, épp mikor a tortát hozták Liz számára.

Na azt már nem! Nem fogom átengedni ennek a tüzesvérű spanyolnak az én Elizabethem!

-          Meg ne próbáld! – rántottam vissza karjánál fogva Jaimet. Először a karjára nézett, azután pedig rám mosolygott.

-          Csak figyelj! – szólt és kirántotta a markomból a karját és az ünneplő tömeg felé vette útját.

-          Csak nem ellenfeledre akadtál? – csapódott mellém Jenson és átkarolta a vállam. – A helyedben én nem hagynám tétlenül. – suttogott közel hajolva hozzám.

Mintha hagyni akartam volna!

Megittam poharam maradék tartalmát és követtem Jaimet a tömegbe.

Nem fogom engedni, hogy ez a spanyol beleköpjön a levesembe!

Azt már nem!!!