11.fejezet

Sebastian

De idegesítő ez a lány! Keményebb dió, mint gondoltam. Akármit mondok neki, akkor is ugyanaz a hozzáállása.

-          Ennyire nehéz eset azért nem vagyok, hogy így állj hozzám! – mosolyogtam rá és láttam szeme villanásából, hogy legszívesebben megfojtana egy kanál vízben.

Legalább nem csak én szenvedek az egész szituáció miatt. Vajon miért nem hajlandó engedni?

Felállt ültéből és elkezdett visszasétálni az épület felé. Kicsit lemaradtam tőle, hátha elérem azt, hogy lelassítson hozzám.

-          Egyébként Hanna nem a barátnőm! Már nem! – szóltam, mire láttam, hogy az egész teste megfeszül. Nem értettem teljesen a szituációt. A lány gyorsan leplezni próbálta előbbi tettét, de nem sokáig tudta. Lehet, még idő előtt tényleg összeveszünk.

-          Ha hagynád, hogy tényleg közelebb kerüljek hozzád, akkor értenéd a viselkedésemet a versenyhétvégéken! – szóltam megint kissé halkabban, mintha csak megjegyezném az egészet. A lány hirtelen megtorpant. Felém fordult, látszott szemein, hogy nem túl boldog, de felém indult.

-          Na jó, ezt most már fejezd be! Elegem van a győzködésedből! – szólt dühösen és már mosolyogva vártam, mikor kezd el magassarkújában toporzékolni. – Tegyél akkor valamit, hogy megváltozzon a véleményem rólad! – szólt is, aminek én megörültem. –De ha gúnyt mersz űzni belőlem, nem állok jót magamért! – emelte mutatóujját figyelmeztetőleg elém, amit meg is értettem. Megértően bólintottam, mire ő megint hátat fordított nekem és bement a bálterembe.

Jól van Sebastian! Szépen lassan csak elérem azt, amit akarok!

Liz

Hogy is mehettem ebbe bele? Nem kellett volna engednem! Remélem, most örül magának!

Ahogy beloholtam a terembe, őt elrabolták a fotósok, engem pedig munka miatt kerestek fel az emberek.

Jenson és Naomi is felkeresett egy igazán szép koktélruha tervért, de még Naomi se tudta, hogy milyen legyen az.

Hajnali 3-ig csak a felkéréseket jegyezgettem fel, ezután úgy gondoltam inkább hazamegyek pihenni. Patrik-et és Petrát kértem meg, hogy a zárást rendben tegyék meg.

Hayley-től és Naomi-tól is elköszöntem, utána a bérelt autóhoz indultam, ami haza szállított engem.

Örültem, hogy később már nem beszéltem Sebastiannal. Annyira nem vágytam a társaságára.

Sebastian

Még ha nem is akarok tőle semmit se, akkor is csak rá tudtam gondolni. Párszor láttam, hogy valakivel beszélget és el-elmosolyodik a mondottakon. Szeretnék én is mosolyt csalni az arcára. Találkoznom kell még vele!

Nagyon nehezen tudtam levakarni magamról a fotósokat, de 3 óra körül már sikerült meglépnem tőlük. Reménykedve ugyan de Liz-t kerestem a bálteremben. Mire észrevettem, addigra már kifelé haladt az épületből.

Utána kiáltottam, de a zene elnyomta a hangomat, így meggyorsítottam lépteimet és utána siettem. Ahogy kiértem a fagyos levegő kicsit visszatántorított ugyan, de folytattam utamat. A lépcső tetején már csak annyit láttam, hogy egy autóba ül és elhajt. Lehet most láttam utoljára. Talán jobb is hogy így történt.

Bánkódva ugyan, de visszamentem az épületbe. Az egyik hölgy Liz bemutatott ruhájában bájolgott a távozókkal és egy-egy névjegy kártyát adott nekik. Közelébe mentem és láttam kié a kártya: Elizabeth Whiteline a Bright of Star divattervezője.

Egyet én is kértem, hátha el tudom érni így is a lányt.

A remény hal meg utoljára; tartja a mondás.

10.fejezet

Mint minden évben, most is megtörtént a megnyitó. Sokan jöttek el, de még milyen sokan! Konkrétan csak azt tudtam, hogy a miniszterelnök, Naomi, Hayley, Jenson és Nico van itt. A többieket már nem tudtam számon tartani. Petra csinálta idén is az aukciót, ahol az évben elkészített legjobb tervezésű ruhákra lehetett licitálni. Az ebből bejövő összeget mindig kórházak fejlesztésére ajánlottuk fel.

A pincérek nem győztek keringeni a pezsgős poharakkal megpakolt tálcákkal. Valószínűleg megint itt vannak a tehetősebb emberek színe-java.

Egy-egy rádióműsor ki is sorsolt jegyeket a bálra, ezzel is próbáljuk színesíteni az emberek közösségét. Furcsamód csak lányok nyertek, de a szabály kötelezte őket, hogy nem zaklathatják az ismert embereket.

Az egyik szoftver mogul untatott hosszú perceken keresztül, mikor éreztem, hogy valaki karon ragad.

-          Egy kis időre elrabolom a hölgyet, ha nem gond! – szólt a kéz tulajdonosa; Sebastian.

A férfi beletörődve felsóhajtott és biccentett, hogy menjek csak.

Nem akartam beszélni vele. Egyáltalán hogyan tudta meg a bálom hírét?- ja persze, a fiúk… Erre gondolnom kellett volna.

Még mindig fogta a karomat és a bálteremből kivezető úton vitt el az épület parkjáig. Eléggé félreeső részén volt csak hajlandó elengedni és szembeállni velem. Okos; legalább gondol a másnapi címlapokra.

A kinti világítás még csillogóbbá tette kék szemeit, az öltöny, pedig ami rajta volt elegánssá tette. Csak most vettem észre, hogy végül is milyen vonzó ő. De akármilyen vonzó is lehet, akkor se fog megváltozni a szimpátiám vele kapcsolatban.

-          Ugye tudod, hogy az nem volt válasz, amit a múltkor mondtál nekem?! – hanglejtése olyan volt, mintha számon kérne, Még mindig ugyanaz a téma. Jó volna, ha már békén hagyna! – Ha nem vágysz az ismeretségemre, akkor miért v agy jóban az összes többi pilótával? – kérdi és mélykék szemeit az enyémbe fúrta, mintha így ki tudná olvasni belőlük a választ. Utálom, mikor így néznek rám. Ilyenkor nehezen tudok megszólalni, olyan mintha megbénítanának engem.

-          Nem mindegy neked, hogy mit csinálok és mit nem? Tudtommal van szabad akaratom és azzal tartom a kapcsolatot akivel akarom!! – szóltam kissé idegesen és sarkon fordultam, hogy visszamehessek a rendezvényre, de hirtelen megint karon ragadt és visszahúzott.

A nagy lendülettől hirtelen mellkasánál találtam magam, ahogy magához ölelt. Meglepett ez a hirtelen közelség. Idegesen felnéztem rá és vártam, hogy elengedjen

-          Jól vagy? – kérdi aggódva, mire én csak bólintottam és taszítottam egyet rajta, hogy végre elengedjen.

-          Mit akarsz tőlem? – kérdem nem túl kedvesen és biztos távolságra törekedve léptem egyet hátra.

-          Én csak meg szeretnélek ismerni téged! – szólt és kezével finoman beletúrt szőke hajába. – Nem értem miért vagy velem ilyen! – szólt őszintén, de ezúttal nem tudott rám nézni. Láthatólag bántotta ez a dolog. Tulajdonképpen én se tudom.

-          Egyszerűen nem vagy szimpatikus számomra! Ahogy a szőke hajú barátnőd sem! – válaszoltam könnyedén és elindultam a park közepén álló szökőkút felé.

-          És ezt hogyan tudtad eldönteni? Hiszen nem is ismersz! – vont számon és felvette a tempómat.

-          Elég volt az, hogy láttalak a versenypályákon! Még egy arrogáns párost nem láttam még, amilyen ti ketten vagytok a csapattársaddal! – néztem rá és láttam, hogy csak elmosolyodik. – Mi olyan vicces? – kérdem hirtelen felindulva Időközben odaértünk a szökőkút előtti padhoz és helyet foglaltam rajta. Sebastian követte példám és leült mellém.

-          Teljesen félreérted a körülményeket! – szólt vidáman, szinte nevetett a hangja. De utálom, mikor hülyére vesznek engem! – Megengeded azt, hogy megmutassam milyen is vagyok valójában? – kérdi mosolyogva. De idegesítő ez a vidámság.

-          Inkább kihagynám! – vetettem oda és már szidtam azt a napot mikor szóba álltam vele.

9.fejezet

Naomi egyre többet nyaggat, hogy alig tudunk találkozni, beszélni. Ő is el van foglalva Jensonnal, én pedig a munkámmal.

Kicsit furcsa, hogy két fiatal, mennyire tud passzolni egymáshoz. Tény, ha én nem vittem volna magammal a lányt, akkor valószínűleg nem ismerik meg egymást.

Jenson sokat érdeklődött nálam Naomiról, Naomi meg állandóan engem kérdezgetett, hogy helyesen cselekszik-e. Hát meghatározó kérdés az, hogy a férfi mennyire ismert. Például Jenson mind a tíz ujjára tudna találni egy lányt: sok pénze van, sikeres és nem utolsó sorban jóképű is. Naomiban csak az utolsó maradt meg, sosem érdekelte a pénz, a siker szaga.

Talán pont ez fogta meg a legjobban benne Jenson-t. Annyira egyszerű a lány és biztosan tudja, hogy nem a munkájában vállalt szerepe miatt van vele.

Talán túl könnyűnek is tűnik összejövetelük, de annál romantikusabb.

Jenson gondolta elviszi vacsorázni a lányt. Lehet ódivatú randihely, de mindig sikeres marad. Minden teljesen jól telt; gyertyafényes vacsora, rózsa, tánc, meghitt beszélgetés és mind ennek a záró akkordjaként egy csók. A lány ez az eset óta teljesen oda van a fiúért. Nem is csodálom. Velem például még nem történt meg ez a fajta szerelmi vallomás. A boldog lány mindezt elhadarta a telefonba, de a lelkére kötöttem, hogy személyesen is mesél erről.

Jó látni, hogy két barátnőm is megtalálta a boldogságot. Akármennyire is látszom egy érzéketlen nőszemélynek, én is hiányolom ezt a fajta örömöt. Azt hiszem, többet nem csinálok olyat, hogy csak úgy módon kapcsolatot kezdeményezek valakivel. Jó, oké, Gerald is egy igazán jóképű, jó fej pasi, de csak elviseltük egymást; sose szerettük egymást, csak a külső vonzalom volt meg közöttünk. Annyi a baj ennek a megvalósításával, hogy egy örökösen elfoglalt nő vagyok. Alig hagyok magamnak időt pihenésre. Már azt sem tudom mikor olvastam el bármit is a kritikákon és az eladási mutatókon kívül.

A lányok próbálnak mindig időt szakíttatni másra is, de sose érzem jól magam azokon. Lehet, egy hosszabb nyaralásra kellene mennem, ahol megpróbálnám kikapcsolni magam.

Hülyeségekre gondolok – én nem tudom kikapcsolni magam. Örökké maximalista maradok.

-          Na jó, elég ebből a remete életből Elizabeth! – rontott be az irodában Hayley és Naomi. Hayley kikapta a tollat a kezemből és felállított ültömből.

-          Ideje volna megtekintened az én munkámat is, amit rám bíztál! – szólt Hayley arra utalva, hogy az évenkénti jótékonysági bálom megrendezését rá bíztam. Mikre jók az ismerettségek nemde? Egy szót se tudtam szólni; Naomi rám erőszakolta a kabátot, kezembe adta a táskám és ajtón kívülre lökött.

Kissé meglepett ez a fajta kirohanása a két lánynak. Elég lett volna, ha rám csörögnek, hogy minden a legnagyobb rendben halad.

8.fejezet

A Forma 1-esek készítettek egy évadzáró bulit, amire az összes csapat tagjait és hozzátartozói jelen lehettek.

Hayleyvel megbeszéltem azt, hogy el fogja itt mondani Jaime-nak Rosberggel való kapcsolatát. Nagyon félt attól, hogy mit fog szólni a bátyja erre. Nem nagyon lennék a helyében. Mint védelmező őrangyalok, én és Nico elkísértük Jaime-hoz. Odafele kétszer is vissza kellett lökni a lányt, hogy induljon felé, mert annyira félt, hogy inkább nem akarta elmondani neki. Végül sikerült odaterelnünk.

Hayley torkán egy hang se jött ki, így én szóltam az Alguersuari fiúhoz.

-          Öhm…Jaime! – szólítottam meg, mire ő felénk fordulva értetlenül tekintett ránk.

-          Hayley szeretne mondani valamit! – szóltam és láttam, hogy Nico támogatólaul átkarolta a lány derekát. Hayley-ből csak nem akart kijönni a vallomás, így sürgetőleg  a könyökömmel böktem egyet rajta. Végül sikerült megköszörülnie a torkát, innen tudtam, hogy most már elmondja.

-          Jaime, az a helyzet, hogy van valakim! – szólt a megszeppent lány, mire mindhárman jelentőségteljesen néztünk rá. Ez rosszabb, mint egy lánykérés. Ott szoktak ennyire bizonytalanok lenni a férfiak.

-          Örülök neki. – szólt és már fordult volna vissza beszélgetőpartneréhez. Egyből visszafordítottam, hogy tovább figyeljen a lányra. – Mi van már? – kérdezte türelmetlenül, és a lányra nézett. Kezdem elhinni azt, hogy ez nem volt egy jó ötlet.

-          De nem akárki a barátom! – nyögte ki és elég nagyot nyelt a mondat végére. – Nico-val vagyok együtt. – szólt. Ahogy kiejtette a nevet, Jaime-nak elkerekedtek a szemei és tudtuk ez tényleg nem volt jó ötlet. Jelen esetben ő volt az aggódó apuka. Féltem, mindjárt neki is esik Nico-nak, de gyorsan le is higgadt a férfi.

-          Tudod, mi történik spanyol honban a gyenge matadorokkal? – kérdezte Nico-hoz fordulva, aki ijedten rázta a fejét. – A bika lesz a halála. Ugye tudod, hogy te ki vagy? – kérdi, mire Nico vadul bólogatott. – Na akkor ehhez tartsd magad, ha jó leszel a hugomhoz, még jóban is lehetünk. – paskolta meg mosolyogva az ijedt férfi arcát, ezután félre hívta Hayleyt, hogy megbeszélje gondolatait vele. Nico-val maradtam.

-          Tulajdonképpen, hogy figyeltél fel Hayley-re? – kérdeztem hirtelen, mikor a bárhoz léptünk, hogy rendeljünk magunknak valami italt.

-          Jó pár futamon láttam már megjelenni. Mikor legelőször láttam meg őt, akkor tudtam, hogy meg kell ismernem őt. – szólt, közben pedig átvette az italát. – Sokat hallottam, hogy Jaime-val veszekednek és mindig elszomorított az, hogy olyan elveszettnek láttam őt. A Magyar Nagydíj alkalmával nem vártam tovább, kezembe vettem az irányítást és odamentem hozzá. Innentől pedig már mindent tudsz! – mosolygott rám és belekortyolt a vodka-martinijébe.

Olyan mintha a daliás szőke herceg megmentené az elveszett királykisasszonyt. Örülök, hogy egymásra találtak.