1.fejezet

-       -   Kiteszem két hónapra a lábam az üzletből, és máris csak negatív visszajelzéseket kapunk? Mit csináltatok, amíg én távol voltam? – kérdem kissé kiborulva, mikor az eladott termékek véleményeit böngésztem. Nehéz vezető divattervezőnek, és magán embernek lenni egyszerre.

-       -   Ez a sok visszajelzés miattam van Főnök! – szól bátortalanul Patrick, a munkatársam. Elég volt csak ránéznem, hogy falfehérré váljon az arca.

-       -   Mesélj, mi történt! – csaptam le a bizonylatokat az asztalra. és karba font kézzel vártam magyarázatát..

-        -  Az úgy volt, hogy a McLarennek készített ruha nem tetszett nekünk, így azt gondoltuk, gyorsan összekészítünk egy védőfelszerelést ami jó lesz nekik. -  sütötte le szemeit a srác, szinte ájulás közelében volt már. Legszívesebben felrobbantam volna, persze miután páros lábbal kirúgtam a cégtől. Az én nevemmel fémjelzett ruhát adtak ki az egyik legnagyobb vevőnknek. Mégis mit vártak tőlem? Tapsolni fogok örömömben a vélemények láttán? Hát nem…

-        -  És képes voltál, úgy kiadni, hogy engem nem is kérdeztél meg? – húztam fel a szemöldököm és elindultam felé. Mit képzel magáról ez a kis taknyos? A hírnevemmel játszik… Na azt már nem!

-       -   Azt mondta ön, hogy ne zavarjuk az útja során! – szólt félve, és ahogy elé álltam még fehérebb lett, mint azelőtt. Tényleg itt fog elájulni előttem. Igaza van,tényleg ezt mondtam. Nem értékeltem volna túlzottan, hogy akkor keresnek, amikor a brit hercegi párral állítottuk össze Kate ruhatárát.

-        -  Mindenki tudja jól, hogy a BlackBurrymmel fekszek-kelek…Jobb lett volna, ha felkeres valaki! – szóltam dühösen. Patrick állánál fogva magamra vontam tekintetét, hogy megértse azt amit mondok. –Ide figyelj! Most nem rúglak ki, de ha még egy ilyen eset történik, nem akarlak itt látni az irodában! Megértetted? – kérdeztem elég agresszíven, mire a fiú csak hevesen bólogatott. – Okos fiú! – húztam gúnyos mosolyra a számat, és megpofozgattam a fiú arcát.

-      -    Most mindenki kifelé! – utasítottam a munkatársakat, akik szó nélkül ki is oldalogtak.

Mély levegőt vettem, és csak pár másodperccel később fújtam ki azt. Naomi szerint túl erőltetett-hajszolt életet élek. Lehet igaza van, de én ezt szeretem; az újabb kihívásokat, az utazásokat, azt hogy több és több embert ismerek meg, ezt a hajszoltságot, hogy szinte nincs is egy szabad percem se.

Ahogy leültem, tervezni kezdtem egy új védőfelszerelést, ami talán kiengeszteli a McLaren vezetőségét.

Tervezés közben tudom igazán kiélni a magánéletem, ilyenkor tudok elgondolkozni, azon mit csinálok jól és mit rosszul. Annyira nem bonyolult a magánéletem, hiszen 21 éves létemre mindent elértem: a világ egyik legismertebb divattervezője vagyok, nincs gondom a megélhetéssel és persze van egy biztos családi hátterem. Jó, oké jelenleg egy igen híres focistával, Gerald Piqué-vel vagyok együtt, de néha olyan érzésem van, hogy csak azért vagyunk együtt, hogy egyikünk se legyen úgymond egyedül, de néha kifejezetten szeretem Gerald társaságát. Nehéz úgy kapcsolatot fenntartani, hogy alig látjuk egymást, hiszen ő a Barcelona csapatával utazza be a világot, én meg a kontinensek között ingázok, hogy mindegyik ügyfelemmel tudjak találkozni.

Jelenleg székhelyem Berlinben van, amely Németország nevét dicsőíti még inkább.

Bright of Star, cégem és egyben piacra dobott árum neve. Az ötlet onnan, hogy mindenki Kiscsillagnak hívott kiskoromban, és néhányuk szerint sokkal több voltam, mint egy kis csillag. Talán igazuk is van, hisz láthatják mit hoztam ki magamból.

Alkotásomat az ajtó halk nyikorgása zavarta meg.

Petra lépett be rajta elég bizonytalanul. Petra a cég telefonos ügyvitelezője, ő bonyolítja le a főbb eseményeket, ő szervezi meg a találkozókat. Alapjába véve nagyra értékelem, hogy velünk dolgozik, mert így megkönnyíti a dolgomat, viszont azt felettébb utálom, hogyha alkotás közben megzavarnak.

Kérdőn néztem rá, jelezve hogy kezdheti okát itt létének.

-       -   Ms. Donnachou megérkezett! Beszélni szeretne magával! – szólt és látta, hogy túlzottan nem értékelem megzavarásának okát. Csöndesen letette asztalomra a felhívandók listáját. Tudta, hogy válaszolnom se kell, hisz Ms. Donnachou,az-az Naomi bármikor bejöhet hozzám. Petra kiment, hogy szóljon neki, addig én elintéztem az első és egyben legfontosabb hívást; időpont egyeztetés a McLaren vezetőjével.

Pont mikor Naomi belépett, akkor végeztem a telefonhívással. A szőke hajú lány kissé megviselt arcvonásai szomorúvá tettek. Fiatalkora ellenére (18 éves) igen éretten viselkedett már. Pár hónapja hagyta el a barátja, azóta próbálom elvonni a figyelmét róla, de nem sok sikerrel.

Angliába is magammal vittem, hátha az angol párás levegő jobb belátásra bírja, és tovább lép. Mondanom se kell, hogy ez se segített.

-       -   Összejött újra azzal a hülye libával! – sírta el magát, mire reflexszerűen még jobban elszomorodtam, és magamhoz öleltem. Gyűlöltem azt, hogy befolyásolnak mások érzései; könnyen felvettem a hangulatát és én is ugyanolyan szarul éreztem magam. Az a két hónap is, amit Londonban töltöttünk, ugyanilyen nyomasztóan telt el.

-       -   Ne foglalkozz vele! Gondolj arra, hogy téged a nagy világban egy sokkalta jobb pasi vár, mint Michael. – próbálkoztam a vígasztalással, de nem sokat értem el vele.

Michael volt Naomi barátja, és az a hülye liba akivel összejött, az Naomi előtt is a barátnője volt a fiúnak. A volt barátnő folyamatosan befolyásolta a kapcsolatukat, aminek az lett a vége, hogy szakítottak. – Volna kedved megint Angliába jönni velem? – néztem bíztatóul könnyáztatta szemeibe, mire ő csak bólintott, és megint megöleltük egymást.

Hát akkor irány Anglia, ezúttal McLaren központjába.