9.fejezet

Naomi egyre többet nyaggat, hogy alig tudunk találkozni, beszélni. Ő is el van foglalva Jensonnal, én pedig a munkámmal.

Kicsit furcsa, hogy két fiatal, mennyire tud passzolni egymáshoz. Tény, ha én nem vittem volna magammal a lányt, akkor valószínűleg nem ismerik meg egymást.

Jenson sokat érdeklődött nálam Naomiról, Naomi meg állandóan engem kérdezgetett, hogy helyesen cselekszik-e. Hát meghatározó kérdés az, hogy a férfi mennyire ismert. Például Jenson mind a tíz ujjára tudna találni egy lányt: sok pénze van, sikeres és nem utolsó sorban jóképű is. Naomiban csak az utolsó maradt meg, sosem érdekelte a pénz, a siker szaga.

Talán pont ez fogta meg a legjobban benne Jenson-t. Annyira egyszerű a lány és biztosan tudja, hogy nem a munkájában vállalt szerepe miatt van vele.

Talán túl könnyűnek is tűnik összejövetelük, de annál romantikusabb.

Jenson gondolta elviszi vacsorázni a lányt. Lehet ódivatú randihely, de mindig sikeres marad. Minden teljesen jól telt; gyertyafényes vacsora, rózsa, tánc, meghitt beszélgetés és mind ennek a záró akkordjaként egy csók. A lány ez az eset óta teljesen oda van a fiúért. Nem is csodálom. Velem például még nem történt meg ez a fajta szerelmi vallomás. A boldog lány mindezt elhadarta a telefonba, de a lelkére kötöttem, hogy személyesen is mesél erről.

Jó látni, hogy két barátnőm is megtalálta a boldogságot. Akármennyire is látszom egy érzéketlen nőszemélynek, én is hiányolom ezt a fajta örömöt. Azt hiszem, többet nem csinálok olyat, hogy csak úgy módon kapcsolatot kezdeményezek valakivel. Jó, oké, Gerald is egy igazán jóképű, jó fej pasi, de csak elviseltük egymást; sose szerettük egymást, csak a külső vonzalom volt meg közöttünk. Annyi a baj ennek a megvalósításával, hogy egy örökösen elfoglalt nő vagyok. Alig hagyok magamnak időt pihenésre. Már azt sem tudom mikor olvastam el bármit is a kritikákon és az eladási mutatókon kívül.

A lányok próbálnak mindig időt szakíttatni másra is, de sose érzem jól magam azokon. Lehet, egy hosszabb nyaralásra kellene mennem, ahol megpróbálnám kikapcsolni magam.

Hülyeségekre gondolok – én nem tudom kikapcsolni magam. Örökké maximalista maradok.

-          Na jó, elég ebből a remete életből Elizabeth! – rontott be az irodában Hayley és Naomi. Hayley kikapta a tollat a kezemből és felállított ültömből.

-          Ideje volna megtekintened az én munkámat is, amit rám bíztál! – szólt Hayley arra utalva, hogy az évenkénti jótékonysági bálom megrendezését rá bíztam. Mikre jók az ismerettségek nemde? Egy szót se tudtam szólni; Naomi rám erőszakolta a kabátot, kezembe adta a táskám és ajtón kívülre lökött.

Kissé meglepett ez a fajta kirohanása a két lánynak. Elég lett volna, ha rám csörögnek, hogy minden a legnagyobb rendben halad.