5.fejezet

Pár napja annak, hogy visszatértünk Németországba.

Naomit megbíztam azzal, hogy mutassa meg Berlin látványosságait Hayleynek, amíg én a tervezéssel voltam elfoglalva. Első nap még hagytam magam és megmutattam mit hol talál a házban, ahol lakom. Nagyon tetszett neki az új környezet melybe belevittem, csak jobb lett volna, ha lett volna közös programunk. Naomi és Hayley igazán nagy baráti kapcsolatba kerültek, bízom abban, hogy egyszer én is idejutok vele.

Éjt nappallá téve munkálkodtam azon, hogy utolérjem magam, jóformán beköltöztem az irodámba, aminek meg is lett az eredménye: elkészültem Lewis-ék ruhájával és sok felkérésnek tettem eleget.

Pénteken az első szabadedzés előtt értünk ki a Nürburgring-i pályára. Jonathan hálás volt, hogy ilyen gyorsan elkészültem vele. Jensonék már szinte vártak minket, jobban mondva a találkozást Naomival. Kicsit irigylem őket, mert többet látják egymást, mint én Gerald-dal. Ez nem ér!

Hayley kicsit bánta, hogy Jaime-nak még mindig nem tetszik az, hogy kint van, viszont elégedettséggel töltötte el, hogy megint egy futam helyszínén lehet.

Úgy gondoltam a szabadedzés után a rendes otthonomba, Genfbe utazom. Itt alakítottam ki egy közös lakást Gerald-dal már lassan egy éve. Már szeretnék ott lenni. Ez a hely mindig feltölt engem és ezután mindig újult erővel vágok bele a munkámba.

A szabadedzést követően elköszöntem a lányoktól. Naomira bíztam a lakásom, és jó versenyhétvégét kívánva elhagytam a ringet.

A reptéren szinte ismerősként köszönnek már nekem, hiszen minden héten megfordulok ott.

A terv szerint 5-re Svájc fővárosába, Genfbe értem. A házunk előtt találtam Gerald autóját, így tudtam ő is itt van. Furcsa, hogy ilyenkor itt találom, mert nem is beszéltük meg, ráadásul neki is bajnokságai vannak, amin részt kell vennie.

Kulcsomat előhalászva táskám mélyéről beengedtem magam a házba. A szemem igen csak elkerekedett, mikor női ruhadarabokat találtam a konyhában és a nappaliban. Második megrökönyödésemet a hálószobából kihallatszódó kéjes hangok okozták.

Gondoltam nem zavarom meg őket, ha már hívatlanul toppantam be a saját házamba, de így is úgy is tudomást szereztünk egymásról, ugyanis nyitva volt a hálószoba ajtaja. Ahogy észrevett falfehérré vált, de rajtam semmit se változtatott a látvány. Beletörődve mindebbe, átmentem a vendégszobába, hogy ott várjam ki az egész végét.

10 perc után hallottam az ajtó nyitódását és csukódását; most jön hozzám. Pár másodperc elteltével Gerald állt az ajtóban teljesen felöltözve. Arcára volt írva, hogy bánja az egészet, de már nem tudott mit tenni. Csöndesen belépett az ajtón és tanácstalanul lépegetett előttem.

-          Sajnálom! – szólt halkan és megállt előttem. – Tudom, hogy nem tudom meg nem történtté tenni, de kérlek, bocsáss meg nekem. – könyörgése már-már bántotta a fülemet, így lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen látnom; mintha így el tudnám érni azt, hogy ne legyen ott… Már vette a levegőt, hogy újra szóljon, de intőleg felemeltem kezemet, hogy ne mondjon többet.

-          Kérlek, pakolj össze! – szólaltam meg hosszú némaságom után, mire a férfi meglepődött. Szeretett volna megszólalni, de tekintetem mindent elárult: egy szót se, csak csináld!

Bólintott és elkezdett pakolgatni.

-          A kulcsot hagyd az asztalon! – szóltam és táskámat magamhoz véve elhagytam a házat.

Nem akartam végig nézni a jelenetet, jobb nekem így.