Arra néztem, amerre Liz mutatott és azt vettem észre, hogy halkan egy szép lassú zene szólal meg. Mindenki elcsendesedett, ahogy a kapu felé tekintett. A kapuban álló pár megszeppenve tekintett végig a vendégseregen, mire mi biztatóul rájuk mosolyogtunk. Naomi csodaszépen festett a rászabott esküvői ruhában, már-már tündöklött Jenson mellett. A férfi Naomi felé emelte karját, ő pedig bele is karolt. Mosolyogva lépdeltek a pódium elé, ahol a pap várt rájuk. Hát a nagy program ezek szerint Naomi és Jenson menyegzője.
Elizabeth nagyon kitett magáért, az biztos. Derekánál fogva magamhoz húztam Lizt és úgy néztük végig, hogyan fogad örök hűséget egymásnak a két fiatal. Ezt követően mindenki Mr. és Mrs. Buttont követte egészen a partig, ahol az ifjú feleség csokordobásra készült.
- Aki elkapja a csokrom, követi sorsom! – szólt szinte költőien Naomi és megvárta, hogy a nő vendégek összegyűljenek a háta mögött. Liz nem lépett oda, csak várt.
- Te miért nem mész? – kérdem tőle és az arcát fürkésztem. Hanyagul felém emelte tekintetét és csak utána válaszolt.
- Nem hiszek a babonákban! Ahhoz, hogy bekössék a fejem, nem kell holmi virágcsokor! – szólt komolyan és visszafordult Naomiék felé.
Kicsit olyan volt, mintha nem igazán vágyna egy ilyen eseményre, ahol minden róla szólna.
- Egy…Kettő… Hááárom! – hallatszott Mrs. Button kiáltása és eldobta a csokrát. A lányok sikítva kaptak utána, melyből Lewis barátnője került ki győztesen.
Naomi odament férjéhez, aki ölbe kapta a lányt és megcsókolta. Naomi nevetve kérte Jensont, hogy tegye le, de a férfi csak nem akart eleget tenni neki, inkább besétált vele a habok közé, ahol újra megcsókolta feleségét. Nagyon aranyosak voltak együtt.
Mindenki csak nevetett rajtuk és együtt örültünk a boldogságuknak.
- Minden úgy alakult, ahogy elterveztük! – szólal meg egy lelkes férfi hang mellettem.
Egy fekete hajú, elég erősen kifestett férfi áll Liz mellett, aki végig a barátnőmön tartotta a szemét.
- Igen! És ez nem valósulhatott volna meg nélküled! Köszönöm! – szólt Liz, aki megfogta a férfi karját és megpuszilta az arcát.
- Ugyan már, nincs mit! – mosolygott Lizre, utána pedig rám nézett. – Ha nem volna gond, most elrabolnám a hölgyet! – kacsintott rám, mire én teljesen leblokkoltam. Liz csak nevetett és egymást átkarolva távolodtak el tőlem, mely teljesen kiakasztott engem.
Úgy érzem van itt egy dolog amiről én még nem tudok…
2012. február 29., szerda
2012. február 28., kedd
44.fejezet
Egy ünnepiesen feldíszített helyre érkeztünk. Valamit ünnepelni fogunk, csak azt nem tudom még, hogy mit.
Közelebb érve az ott tartózkodó emberekhez, rájöttem, hogy ismerem őket. Jamiet láttam amint elmosolyodik az egyik pincérnő társaságában, Nico és Hayley vitatkozott valamin, Lewis a barátnőjével beszélgetett, a többi embert pedig nem ismertem fel. De mindenki ugyanúgy ki volt öltözve, mint én. Nem értem mi történhet itt.
Gondoltam Jamihez megyek oda, hisz már a lány ment tovább tenni a dolgát, így ő egyedül maradt.
- Szevasz haver! – köszöntött vigyorogva a spanyol és megölelt. – Látom te is hivatalos vagy a bulira! Pöpec hely, nemde? – kérdezte, miközben körbemutatott a parton lévő díszes helyen.
- Te tudod mi fog történni itt? – kérdem bizonytalanul és megint körbenéztem, hátha meg tudom fejteni a program kilétét.
- Senki se tudja, hogy mi lesz, de nekem nagyon bejön! – csapta össze a kezét, miután elment mellettünk a beszélgetőpartnere. – Úgy érzem hív a kötelesség! – szólt le sem véve a pincérnőről a szemeit és elindult utána. Hát igen, Jaime nem változik…
Egy széknek dőlve figyeltem a tömeget és gondolkozóba estem. Furcsa mindez.
Hogy lehet az, hogy ez alatt az idő alatt egyikükkel se találkoztam? Bali nem olyan nagy, hogy ne lássam meg valamelyiküket.
- Na mit szólsz ehhez? – kérdi mellettem egy női hang.
Először nem kapcsoltam, hisz nem tudtam, hogy tényleg hozzám szólt-e a hölgy. Még egyszer lepergett bennem a kérdés és akkor jöttem rá, hogy ismerem ezt a hangot. Odapillantottam, ahonnan a hang jött. Mintha egy tündérmeséből lépett volna elő: ha lehet valaki a meseszépnél is szebb, akkor csakis Liz lehetett az. Az elmúlt 3 hónap hiányát látványa hirtelen betöltötte; csak ő rá tudtam koncentrálni. Itt áll mellettem, válaszomra várva. Sebastian, ébresztő!
- Te csináltad ezt? – kérdem halkan tőle. Szinte úgy bámulom, mintha tudnám, hogy mindjárt itt hagy megint és nem fogom többet látni őt. Soha többet…
- Hát…Lehet! – mosolygott rám és várakozóan nézett rám. – Nem is örülsz nekem? – kérdi némi csalódottsággal fűszerezve a hangjában, mire én magamhoz rántottam és karjaim között tartottam. Eddig úgy hittem, csak a képzeletem játszadozik velem, de ahogy megérintettem selymes bőrét, ahogy megéreztem finom illatát, tudtam, hogy ez a valóság. Boldogan sóhajtott fel és ő is átölelt engem. Nem akartam elengedni őt, de furcsamód óvatosan ellökött magától.
- Lehet, hogy ez volt a mi nagy „újra” találkozásunk, de ez nem a mi nagy napunk! – szólt miután elengedtem. – Figyelj csak! – szólt és a virágokkal díszített kapu felé mutatott.
Közelebb érve az ott tartózkodó emberekhez, rájöttem, hogy ismerem őket. Jamiet láttam amint elmosolyodik az egyik pincérnő társaságában, Nico és Hayley vitatkozott valamin, Lewis a barátnőjével beszélgetett, a többi embert pedig nem ismertem fel. De mindenki ugyanúgy ki volt öltözve, mint én. Nem értem mi történhet itt.
Gondoltam Jamihez megyek oda, hisz már a lány ment tovább tenni a dolgát, így ő egyedül maradt.
- Szevasz haver! – köszöntött vigyorogva a spanyol és megölelt. – Látom te is hivatalos vagy a bulira! Pöpec hely, nemde? – kérdezte, miközben körbemutatott a parton lévő díszes helyen.
- Te tudod mi fog történni itt? – kérdem bizonytalanul és megint körbenéztem, hátha meg tudom fejteni a program kilétét.
- Senki se tudja, hogy mi lesz, de nekem nagyon bejön! – csapta össze a kezét, miután elment mellettünk a beszélgetőpartnere. – Úgy érzem hív a kötelesség! – szólt le sem véve a pincérnőről a szemeit és elindult utána. Hát igen, Jaime nem változik…
Egy széknek dőlve figyeltem a tömeget és gondolkozóba estem. Furcsa mindez.
Hogy lehet az, hogy ez alatt az idő alatt egyikükkel se találkoztam? Bali nem olyan nagy, hogy ne lássam meg valamelyiküket.
- Na mit szólsz ehhez? – kérdi mellettem egy női hang.
Először nem kapcsoltam, hisz nem tudtam, hogy tényleg hozzám szólt-e a hölgy. Még egyszer lepergett bennem a kérdés és akkor jöttem rá, hogy ismerem ezt a hangot. Odapillantottam, ahonnan a hang jött. Mintha egy tündérmeséből lépett volna elő: ha lehet valaki a meseszépnél is szebb, akkor csakis Liz lehetett az. Az elmúlt 3 hónap hiányát látványa hirtelen betöltötte; csak ő rá tudtam koncentrálni. Itt áll mellettem, válaszomra várva. Sebastian, ébresztő!
- Te csináltad ezt? – kérdem halkan tőle. Szinte úgy bámulom, mintha tudnám, hogy mindjárt itt hagy megint és nem fogom többet látni őt. Soha többet…
- Hát…Lehet! – mosolygott rám és várakozóan nézett rám. – Nem is örülsz nekem? – kérdi némi csalódottsággal fűszerezve a hangjában, mire én magamhoz rántottam és karjaim között tartottam. Eddig úgy hittem, csak a képzeletem játszadozik velem, de ahogy megérintettem selymes bőrét, ahogy megéreztem finom illatát, tudtam, hogy ez a valóság. Boldogan sóhajtott fel és ő is átölelt engem. Nem akartam elengedni őt, de furcsamód óvatosan ellökött magától.
- Lehet, hogy ez volt a mi nagy „újra” találkozásunk, de ez nem a mi nagy napunk! – szólt miután elengedtem. – Figyelj csak! – szólt és a virágokkal díszített kapu felé mutatott.
2012. február 26., vasárnap
43.fejezet
Naomi
A titokzatos programfelelősünk igazán kitett magáért! A városnézésen kívül voltunk még hajózni, átmentünk a sziget túlsó felébe, hogy ott nézhessük végig a naplementét, a helyi fesztiválon, és még sorolhatnám a programjainkat, hisz annyi helyen voltunk, de az, amit ma kért tőlünk teljesen meglepett.
Két levelet kaptunk; egyet az én nevemre, egyet pedig Jensonéra. Már a borítékon rajta volt, hogy csak a sajátunknak a tartalmát tudhatjuk meg, így ne olvassuk fel azt…
A titokzatos programfelelősünk igazán kitett magáért! A városnézésen kívül voltunk még hajózni, átmentünk a sziget túlsó felébe, hogy ott nézhessük végig a naplementét, a helyi fesztiválon, és még sorolhatnám a programjainkat, hisz annyi helyen voltunk, de az, amit ma kért tőlünk teljesen meglepett.
Két levelet kaptunk; egyet az én nevemre, egyet pedig Jensonéra. Már a borítékon rajta volt, hogy csak a sajátunknak a tartalmát tudhatjuk meg, így ne olvassuk fel azt…
Drága Naomi!
Tudom furcsa így ennyi jó után azt kérni tőled, hogy egyedül indulj erre a programra, de hidd el, megéri!
Egy pillanatra se legyenek kétségeid a levelet illetően, nem lesz semmi baj!
Nos, arra kérlek, menj le a bejárathoz, ahol Tom fog várni téged! Elvisz egy szalonba, ahol igazán otthon érezheted magad! A többit magától értetődően megtudod a lányoktól! Csak egy kérésem lenne: kettőre mindenképpen készülj el!
Csak engedelmeskedj, ne tétovázz!
Tudom furcsa így ennyi jó után azt kérni tőled, hogy egyedül indulj erre a programra, de hidd el, megéri!
Egy pillanatra se legyenek kétségeid a levelet illetően, nem lesz semmi baj!
Nos, arra kérlek, menj le a bejárathoz, ahol Tom fog várni téged! Elvisz egy szalonba, ahol igazán otthon érezheted magad! A többit magától értetődően megtudod a lányoktól! Csak egy kérésem lenne: kettőre mindenképpen készülj el!
Csak engedelmeskedj, ne tétovázz!
Nagyon szép napot kívánok neked!
A te titokzatos programfelelősöd.
Egyszerre néztünk egymásra Jensonnal. Furcsa volt a levél tartalma, de tudtam, nem mondhatok semmit neki, és gondolom ő se nekem. Némán hozzáléptem és megcsókoltam őt. Nem tudtam mit mondjak, így a csók után magamhoz vettem a táskám és útnak indultam.
A recepciónál csakugyan várt rám egy férfi. Negyven év körüli, kicsit testesebb férfi volt az sofőrszerelésbe öltözve. Ő Tom.
Kissé szorongtam, hogy egy vadidegen autójába ültem, de bíztam a levél írójában.
Negyed óra múlva egy szalonhoz értünk. Ez az, amit megjelöltek a levélben nekem.
A lányok, akik bent voltak, vidáman fogadtak engem. Felszabadultan cseverésztek, míg engem csinosítottak. A végeredmény döbbenetes volt!
Sebastian
Balin töltött időm alatt minden reggel egy levél várt rám. Furcsálltam a dolgot, de mindvégig szót fogadtam a levél írójának.
Éreztem, hogy nem csak programokról van szó, valami várni fog rám, de hogy mi, azt akkor még nem tudtam.
Ma reggel egy elég rövidke levelet kaptam, melyben csak ennyi állt:
Sebastian!
A recepción vár rád egy csomag, amit át kell venned, a tartalmát használd fel!
Ezután kettőkor jelenj meg a tengerparton! Bill fog odavezetni!
Szép napot!
A recepción vár rád egy csomag, amit át kell venned, a tartalmát használd fel!
Ezután kettőkor jelenj meg a tengerparton! Bill fog odavezetni!
Szép napot!
A te titokzatos programfelelősöd.
Kíváncsi vagyok ezúttal mit tartogat nekem ez a levél. Igazán feldobta ez a titokzatosság a nyaralásomat, annyi szent, sosem fogom elfelejteni ezt az utat!
Lent a recepción átvettem az igencsak nagy csomagomat és vissza is tértem a szobámba. Kinyitottam azt és egy fehér öltönyt találtam benne, hozzá illő cipővel és nyakkendővel.
Meglepődtem, de kíváncsian vártam a történések folytatását.
Ugyan pár órácskát várnom kellett, de ahogy elérkezett az idő, elkészültem és elindultam Billel a kijelölt helyre.
Szinte tátva maradt a szám, mikor oda értünk.
Lent a recepción átvettem az igencsak nagy csomagomat és vissza is tértem a szobámba. Kinyitottam azt és egy fehér öltönyt találtam benne, hozzá illő cipővel és nyakkendővel.
Meglepődtem, de kíváncsian vártam a történések folytatását.
Ugyan pár órácskát várnom kellett, de ahogy elérkezett az idő, elkészültem és elindultam Billel a kijelölt helyre.
Szinte tátva maradt a szám, mikor oda értünk.
42.fejezet
Sebastian
Egy jegy Balira!- Ez várt a szobámban, miután Christian utunkra engedett. Megkezdődött a nyári szünet; végre! Meglepett a boríték tartalma, hisz a jutalmakat az év végén szokták odaadni. Az meg pláne meglepett, hogy semmiféle köszönetnyilvánítás nem volt hozzá mellékelve, csak annyi, hogy használjam fel a jegyet…
Egy jegy…Miért pont egy? Kicsit fukar most a Red Bull, de nem értem miért? Nem tudok mit tenni, hát elkezdtem összepakolni. Előbb haza kell mennem Milton Keynesből, utána pedig irány Bali.
Hamar összepakoltam, így el is tudtam indulni, először anyáékhoz. Már régen láttam őket! Alig várom, hogy találkozzunk…Kíváncsi vagyok mi lehet az otthoni helyzet, hogy mi van anyával,apával és persze a tesóimmal.
Csak pár órára tértem be hozzájuk, éppen hogy annyira, hogy anya lássa rendben vagyok, én meg megbizonyosodjak Fabian ugyanolyan kis csibész mint régen volt. Imádom a kis öcsköst, teljesen olyan, mint amilyen én voltam kicsinek. Elég idősek anyáék, de tudom hogy még fényt hoz az életükbe, a kis szertelen rosszcsont tesz róla legalább is.
Kicsit elszomorított az, amikor Lizről kérdezgettek, de ügyesen ki tudtam védeni a róla szóló kérdéseket. Már valamelyest feldolgoztam Liz elvesztését, de még mindig hiszem, hogy betartja a szavát és tényleg látni fogom újra őt.
Gyors búcsút vettem tőlük végül és indultam is a genfi otthonomba.
Akárhányszor belépek az ajtaján, mindig olyan érzésem van, mintha Liz velem lenne ott, és sose hagyott volna el. Ezúttal is csalódnom kellett a képzeletemben, és el is hessegettem Lizről a gondolataim. Ha úgy látja jónak, akkor majd belép azon az ajtón és akkor minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
De semmi se lesz a régi; hiába álltatom magam… Liz tudja, hogy nem bízom meg benne feltétel nélkül, ez az eset teljesen megpecsételte a kapcsolatunkat. Bárcsak jóvátehetném valaha a tettemet és visszakaphatnám őt. De egyelőre nem sok esélyt látok erre.
Naomi
Teljesen meglepődtem, mikor Jenson azzal állított be, hogy megyünk Balira. Mutatta a borítékban tartott két jegyet, ami Balira szólt. Először azt hittem, hogy Jenson kapta a McLaren vezetőségétől, de mutatta, hogy kettőnk nevére van címezve a boríték, így nem a csapattól van az ajándék. Örömmel töltött el, hogy együtt utazhatunk el valahova pihenni. Egyből csomagolni kezdtünk, de közben az elkövetkezendő időről beszéltünk. Jenson szerint akár a nyaralás után meg is tarthatnánk az esküvőt. Értékelem ezt az izgatottságot, meg minden, de tudja jól, hogy egészen addig nem akarom megtartani az esküvőt, amíg Liz nem kerül elő… Jenson nagyon nehezen akarja ezt elfogadni, de figyelembe veszi a kérésemet, így türelemmel vár velem együtt.
Balin töltött első napunkon tudtuk, éreztük, hogy valaminek történnie kell velünk. Folyamatosan figyeltük a jeleket, de nem történt semmi, egészen másnap reggelig.
Összebújva aludtunk a hotelszobában, mikor kopogásra lettünk figyelmesek. Nem akaróztunk kimászni az ágyból, de muszáj volt. Jenson nyitott ajtót, mely mögött egy hotelboy állt egy borítékot nyújtva a vőlegényem felé. Nem szólt semmit, hogy kitől van, csak átadta és már ment is. Kérdőn néztem Jensonra, mire ő kibontotta levelet és hangosan olvasni kezdte azt.
Kedves Naomi és Jenson!
Üdvözöllek titeket Bali szigetén! Örülök, hogy eljöttetek!
Tudom, úgy hiszitek nyaralni jöttetek, de javatokra váljék, adok egy-két feladatot, aminek igazán örülni fogtok!
Először is ne kezdjétek el zaklatni a hotelboyt!!! Úgy se mondja el ki küldte a levelet!
Bízom benne, hogy szót tudtok fogadni nekem!
Szóval a mai napon menjetek el, ismerjétek meg Bali fővárosát!
Nem is olyan megerőltető igaz?
Bali igazán híres a régi, szép házairól, tereiről. Ez az erősen vallásos sziget megtartott mindent a múltból, ezért is érdemes körbenézni itt!
Remélem,jól fog eltelni a napotok!
Egy jegy Balira!- Ez várt a szobámban, miután Christian utunkra engedett. Megkezdődött a nyári szünet; végre! Meglepett a boríték tartalma, hisz a jutalmakat az év végén szokták odaadni. Az meg pláne meglepett, hogy semmiféle köszönetnyilvánítás nem volt hozzá mellékelve, csak annyi, hogy használjam fel a jegyet…
Egy jegy…Miért pont egy? Kicsit fukar most a Red Bull, de nem értem miért? Nem tudok mit tenni, hát elkezdtem összepakolni. Előbb haza kell mennem Milton Keynesből, utána pedig irány Bali.
Hamar összepakoltam, így el is tudtam indulni, először anyáékhoz. Már régen láttam őket! Alig várom, hogy találkozzunk…Kíváncsi vagyok mi lehet az otthoni helyzet, hogy mi van anyával,apával és persze a tesóimmal.
Csak pár órára tértem be hozzájuk, éppen hogy annyira, hogy anya lássa rendben vagyok, én meg megbizonyosodjak Fabian ugyanolyan kis csibész mint régen volt. Imádom a kis öcsköst, teljesen olyan, mint amilyen én voltam kicsinek. Elég idősek anyáék, de tudom hogy még fényt hoz az életükbe, a kis szertelen rosszcsont tesz róla legalább is.
Kicsit elszomorított az, amikor Lizről kérdezgettek, de ügyesen ki tudtam védeni a róla szóló kérdéseket. Már valamelyest feldolgoztam Liz elvesztését, de még mindig hiszem, hogy betartja a szavát és tényleg látni fogom újra őt.
Gyors búcsút vettem tőlük végül és indultam is a genfi otthonomba.
Akárhányszor belépek az ajtaján, mindig olyan érzésem van, mintha Liz velem lenne ott, és sose hagyott volna el. Ezúttal is csalódnom kellett a képzeletemben, és el is hessegettem Lizről a gondolataim. Ha úgy látja jónak, akkor majd belép azon az ajtón és akkor minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
De semmi se lesz a régi; hiába álltatom magam… Liz tudja, hogy nem bízom meg benne feltétel nélkül, ez az eset teljesen megpecsételte a kapcsolatunkat. Bárcsak jóvátehetném valaha a tettemet és visszakaphatnám őt. De egyelőre nem sok esélyt látok erre.
Naomi
Teljesen meglepődtem, mikor Jenson azzal állított be, hogy megyünk Balira. Mutatta a borítékban tartott két jegyet, ami Balira szólt. Először azt hittem, hogy Jenson kapta a McLaren vezetőségétől, de mutatta, hogy kettőnk nevére van címezve a boríték, így nem a csapattól van az ajándék. Örömmel töltött el, hogy együtt utazhatunk el valahova pihenni. Egyből csomagolni kezdtünk, de közben az elkövetkezendő időről beszéltünk. Jenson szerint akár a nyaralás után meg is tarthatnánk az esküvőt. Értékelem ezt az izgatottságot, meg minden, de tudja jól, hogy egészen addig nem akarom megtartani az esküvőt, amíg Liz nem kerül elő… Jenson nagyon nehezen akarja ezt elfogadni, de figyelembe veszi a kérésemet, így türelemmel vár velem együtt.
Balin töltött első napunkon tudtuk, éreztük, hogy valaminek történnie kell velünk. Folyamatosan figyeltük a jeleket, de nem történt semmi, egészen másnap reggelig.
Összebújva aludtunk a hotelszobában, mikor kopogásra lettünk figyelmesek. Nem akaróztunk kimászni az ágyból, de muszáj volt. Jenson nyitott ajtót, mely mögött egy hotelboy állt egy borítékot nyújtva a vőlegényem felé. Nem szólt semmit, hogy kitől van, csak átadta és már ment is. Kérdőn néztem Jensonra, mire ő kibontotta levelet és hangosan olvasni kezdte azt.
Kedves Naomi és Jenson!
Üdvözöllek titeket Bali szigetén! Örülök, hogy eljöttetek!
Tudom, úgy hiszitek nyaralni jöttetek, de javatokra váljék, adok egy-két feladatot, aminek igazán örülni fogtok!
Először is ne kezdjétek el zaklatni a hotelboyt!!! Úgy se mondja el ki küldte a levelet!
Bízom benne, hogy szót tudtok fogadni nekem!
Szóval a mai napon menjetek el, ismerjétek meg Bali fővárosát!
Nem is olyan megerőltető igaz?
Bali igazán híres a régi, szép házairól, tereiről. Ez az erősen vallásos sziget megtartott mindent a múltból, ezért is érdemes körbenézni itt!
Remélem,jól fog eltelni a napotok!
A ti titokzatos programfelelősötök
- Ki tudja, hogy itt vagyunk? – kérdem bizonytalanul Jensontól, miután leült mellém és kezembe adta a levelet.
- Rajtunk és a szállodán kívül senki. – válaszolt szerelmem és várta, hogy én döntsem el, belemegyek-e a kiadott programba, vagy sem.
Semmi rosszat nem láttam benne, így rábólintottam és készültünk is a kirándulásunkra.
- Rajtunk és a szállodán kívül senki. – válaszolt szerelmem és várta, hogy én döntsem el, belemegyek-e a kiadott programba, vagy sem.
Semmi rosszat nem láttam benne, így rábólintottam és készültünk is a kirándulásunkra.
41.fejezet
Naomi
Senki se gondolta volna, hogy ennyire befolyásolni fogja az életünket ez a történés, de így utólag kár okosnak lennünk. Mindenki előállt egy-egy teóriával, melyet végül elvetett, hisz bármi megtörténhetett volna…Liz eltűnése teljesen széthúzta a csapatunkat; látszik, hogy ő kapcsolta össze ezt a kis közösséget.
Jenson még a nyáron szeretné megtartani az esküvőt, de nekem az a feltételem, hogy Liz is ott legyen. Sebastian, Jaime, de még Hayley is csak vonakodva egyezett bele, hogy eljön a nagy napunkra. Minél hamarabb elő kell kerítenem a legjobb barátnőm, hogy újra béke legyen. Hayleyre most nem számíthatok, hisz teljesen kiszámíthatatlan a hangulatingadozása miatt. Hallottunk a Sebastiannal történő kirohanásáról, mindvégig úgy gondoltuk, hogy csak dühös, de ez nem igaz. Egészen addig gondoltuk így, amíg ok nélkül nekem esett, utána pedig sírni kezdett. Megijesztett vele. Hiába kértem arra, hogy nézesse meg magát az orvosnál, de nem akar hallgatni rám. Nico azt mondta, hogy már járt dokinál, viszont nem hajlandó beszélni róla. Nem tudunk mit tenni vele…Nico kitartó, mindig vele van, de nem ér el vele semmit; Hayley állapota nem változik. Úgy hisszük terhes a lány, ami kissé megriasztotta őt, magát, és ezért nem hajlandó beszélni róla. Nem akarjuk erőltetni, így amikor akarja, akkor elmondja.
Jenson még a nyáron szeretné megtartani az esküvőt, de nekem az a feltételem, hogy Liz is ott legyen. Sebastian, Jaime, de még Hayley is csak vonakodva egyezett bele, hogy eljön a nagy napunkra. Minél hamarabb elő kell kerítenem a legjobb barátnőm, hogy újra béke legyen. Hayleyre most nem számíthatok, hisz teljesen kiszámíthatatlan a hangulatingadozása miatt. Hallottunk a Sebastiannal történő kirohanásáról, mindvégig úgy gondoltuk, hogy csak dühös, de ez nem igaz. Egészen addig gondoltuk így, amíg ok nélkül nekem esett, utána pedig sírni kezdett. Megijesztett vele. Hiába kértem arra, hogy nézesse meg magát az orvosnál, de nem akar hallgatni rám. Nico azt mondta, hogy már járt dokinál, viszont nem hajlandó beszélni róla. Nem tudunk mit tenni vele…Nico kitartó, mindig vele van, de nem ér el vele semmit; Hayley állapota nem változik. Úgy hisszük terhes a lány, ami kissé megriasztotta őt, magát, és ezért nem hajlandó beszélni róla. Nem akarjuk erőltetni, így amikor akarja, akkor elmondja.
Elizabeth
3 hónap után most először hívott fel Petra, hogy jó volna, ha visszatérnék. Nem mondott mást, csak azt, hogy Naominak esküvője lesz, és szeretné, hogy vegyek részt rajta. Elgondolkoztam rajta, de még nem mehetek. Adamnek megígértem, hogy társa leszek egy fényképezésen, utána pedig elutazunk Balira.Úgy beszéltük meg, hogy a hetet a fényképezésre áldozzuk, utána pedig azonnal utazunk is. Említettem Adamnek az esküvőt, aki szerint is jó volna, ha visszamennék, legalább a barátnőm miatt.
Ágyamon ülve ezen gondolkoztam, mikor kopogásra lettem figyelmes. Pár pillanat múlva Adam jelent meg az ajtóban és foglalt helyet mellettem.
- Még mindig nem tudod, hogy mi legyen, igaz? – szólt és a kezébe vette ökölbe szorított kezemet. Ellazította és simogatni kezdte azt.
- Szeretnék már visszamenni, de nem hiszem, hogy teljesen fel vannak készülve erre. Gondolom, már elegetek van belőlem. – hajtottam le a fejem, de Adam nem engedte, hogy magamba forduljak.
- Liz, ne beszélj butaságokat! Tudod jól, hogy szívesen látunk téged! Naomiékra pedig az-az ötletem, hogy hívd el Balira őket! Beszélj velük!
2012. február 10., péntek
40.fejezet
Naomi
Kissé felpörgött az élet, miután Liz elment. Annyi minden történt, hogy már követni nem tudom. Sebastian szinte depresszióba esett; nem tudja hogyan tovább Liz nélkül. Eszméletlen sokat rontott mióta megkapta a levelet. Christian teljesen ki van akadva miatta és már nem tudja, hogyan vegye rá, hogy a régi legyen újra. Sajnos az nem megoldható, hogy Adrian rakétákat rakjon az autóra, csak azért, hogy a fiú megtartsa az első helyét. Jelenleg ötödik az összetettben. Egyre kevesebb az esélye a címvédésre.
Hayley kétségbe van esve; teljes mértékben azt hiszi, hogy terhes, amit nem mer megemlíteni Niconak. Emellett bűntudata van, hogy nem bírta rá Lizt, hogy itt maradjon. Utóbbi érzésben én is részesülök… Csak most döbbenek rá, hogy minket Liz tart össze. Nico hiába próbálja vígasztalni Hayleyt, mindig ugyanaz történik: a lány az ágyban gubbasztva a falat bámulja. Boldognak kellene lennie, hisz van egy szerető párja, de ennyi dolog után inkább magába fordult. Bátyja sincs sokkal jobb formában. Amióta bekerült az összeszokott kis csapatunkba, meglátszik rajta, hogy mennyire hiányolja Lizt. Kicsit olyan érzést áraszt ez a nagy szomorúság, mintha soha többé nem jönne vissza. Pedig tudjuk, hogy vissza fog jönni. Megígérte!
Jensonom igen csak ereje teljében van. Próbál mindenkit rávenni, hogy maradjon optimista, emellett a versenyben is nagyon jól áll. A kanadai nagydíj óta nagyon fel van pörögve. Jó helyeken végez, ami önbizalmat ad neki. Már bemutatott a szüleinek, ettől eltekintve a brit nagydíj előtt megint átmentünk hozzájuk. Most is ott vagyunk, és figyelem, hogy sürgölődik a szülei mellett. Jó nézni mikor ennyire boldog, és jó részese lenni ennek a boldogságnak.
Megterítek a vacsorához, Julia; Jenson anyukája pedig hozza a finomabbnál finomabb ételeket az asztalra. Úgy érzem én is ehhez a családhoz tartozom most már.
Elköltjük az ételeket, ezután segítek Julianak elpakolni, addig Jenson az apjával eltűnik az emeleten.
- Nagyon boldog melletted a fiam! Kifejezetten örülök, hogy ilyen jól meg vagytok együtt! – szólt hozzám mosolyogva Julia és magához ölelt. Nagyon meglepett ez a gesztus, de örülök, hogy elfogadta a kapcsolatunkat és nem ellenezte.
Miután végeztünk, gondoltam felmegyek a szobánkba, hátha ott lesz Jenson. Ahogy beléptem, teljesen meglepődtem. Gyertyafény világította be a szobát, rózsaszirmok borították az ágyat, halk romantikus zene szólt, a lovagom pedig az ablaknál várt engem. Két pohár pezsgőt tartott a kezében. Rám mosolygott, én meg lassan odasétáltam hozzá. Kezembe adta az egyik poharat és az ablak felé fordult. Nem szólt semmit, így én is követtem a tekintetét. Odakint a kertben egy gyertyákkal kirakott szöveg állt. Miután elolvastam nem tudtam letagadni mennyire meghatódtam tőle.
„ Hozzám jössz feleségül, Naomi?”
Ez állt odakint, melyre természetesen igent mondtam.
Hayley kétségbe van esve; teljes mértékben azt hiszi, hogy terhes, amit nem mer megemlíteni Niconak. Emellett bűntudata van, hogy nem bírta rá Lizt, hogy itt maradjon. Utóbbi érzésben én is részesülök… Csak most döbbenek rá, hogy minket Liz tart össze. Nico hiába próbálja vígasztalni Hayleyt, mindig ugyanaz történik: a lány az ágyban gubbasztva a falat bámulja. Boldognak kellene lennie, hisz van egy szerető párja, de ennyi dolog után inkább magába fordult. Bátyja sincs sokkal jobb formában. Amióta bekerült az összeszokott kis csapatunkba, meglátszik rajta, hogy mennyire hiányolja Lizt. Kicsit olyan érzést áraszt ez a nagy szomorúság, mintha soha többé nem jönne vissza. Pedig tudjuk, hogy vissza fog jönni. Megígérte!
Jensonom igen csak ereje teljében van. Próbál mindenkit rávenni, hogy maradjon optimista, emellett a versenyben is nagyon jól áll. A kanadai nagydíj óta nagyon fel van pörögve. Jó helyeken végez, ami önbizalmat ad neki. Már bemutatott a szüleinek, ettől eltekintve a brit nagydíj előtt megint átmentünk hozzájuk. Most is ott vagyunk, és figyelem, hogy sürgölődik a szülei mellett. Jó nézni mikor ennyire boldog, és jó részese lenni ennek a boldogságnak.
Megterítek a vacsorához, Julia; Jenson anyukája pedig hozza a finomabbnál finomabb ételeket az asztalra. Úgy érzem én is ehhez a családhoz tartozom most már.
Elköltjük az ételeket, ezután segítek Julianak elpakolni, addig Jenson az apjával eltűnik az emeleten.
- Nagyon boldog melletted a fiam! Kifejezetten örülök, hogy ilyen jól meg vagytok együtt! – szólt hozzám mosolyogva Julia és magához ölelt. Nagyon meglepett ez a gesztus, de örülök, hogy elfogadta a kapcsolatunkat és nem ellenezte.
Miután végeztünk, gondoltam felmegyek a szobánkba, hátha ott lesz Jenson. Ahogy beléptem, teljesen meglepődtem. Gyertyafény világította be a szobát, rózsaszirmok borították az ágyat, halk romantikus zene szólt, a lovagom pedig az ablaknál várt engem. Két pohár pezsgőt tartott a kezében. Rám mosolygott, én meg lassan odasétáltam hozzá. Kezembe adta az egyik poharat és az ablak felé fordult. Nem szólt semmit, így én is követtem a tekintetét. Odakint a kertben egy gyertyákkal kirakott szöveg állt. Miután elolvastam nem tudtam letagadni mennyire meghatódtam tőle.
„ Hozzám jössz feleségül, Naomi?”
Ez állt odakint, melyre természetesen igent mondtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)