38.fejezet

Nem voltam biztos benne, hogy tényleg látni akarom a levél tartalmát, de úgy gondoltam, jobb, ha hamar túlesem rajta.
Félve kinyitottam azt és olvasni kezdtem.

Sebastian!
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összejön az első gond a kapcsolatunkban!
Jó, tudom, alapból nem volt zökkenőmentes az ismerkedésünk, de az alatt az idő alatt
rájöhettél volna, hogy én nem vagyok olyan, hogy megcsalom a páromat!
Tudod jól, hogy határozott nő vagyok!
Megmondtam volna neked, ha nem jó a kapcsolatunk, és inkább másnál keresem
boldogságom útját!
Figyelj Sebastian! Rettentően csalódott vagyok mindezért, de hidd el sosem akartalak
megbántani téged!
Úgy érzem egyelőre jobb, ha szünetelünk, hogy tisztán átgondold az egészet.
Én most elmegyek, NE keress! Jobb lesz így!
Majd, ha úgy látom, visszajövök! Addig pedig gondolkozz rólunk!

Elizabeth

 XOXO

Szinte sokkoló hatást váltott ki belőlem ez a levél. Nem lehet, hogy így itt hagyott! Annyira nem vészes az eset, hogy szünetelnünk kellene.
Nem szeretem, ha szünet kerül egy kapcsolatba; az egyenlő a véggel.
Nem akarom elveszíteni őt! Miután rájöttem, hogy még mindig sokkban tartom magam előtt a levelet, felkeltem ültömből és fel-alá járkálva a szobában gondolkoztam.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy így elment! A levelet ledobtam az ágyra, és mentem is Nicoék szobája felé. Hayleynek tudnia kell, hogy hol van!
Vadul dörömbölni kezdtem az ajtón, mire Nico kinyitotta azt. Aggódva nézett végig rajtam, de mielőtt bármit is tudott volna mondani én arrébb löktem és beléptem a szobába. Hayley megviselt arca igencsak elbizonytalanított.
- Hol van? mordultam rá, mire a lány szinte sírás közeli állapotba került. Nem akartam bántani, de egyszerűen nem tudok reálisan viselkedni. Vissza akarom kapni Elizabethet.
- Nem tudom! – szólt halkan és egy könnycseppet törölt le az arcáról.
- Mi az hogy nem tudod? A legjobb barátnőd! Biztosan elmondta neked, hogy mit tervez! – keltem ki magamból, mire a lány még falfehérebb lett. Éreztem, hogy feszül bennem az ideg; bármelyik pillanatban szét tudnék robbanni.
A lány először meglepve méregetett engem, Nico is csak óvatosan közelített felénk.
Még egyikük se látott ilyennek. Nem véletlen; sosem kerültem még ilyen helyzetbe.
- Nem tudom! Nem mondta el! És őszintén szólva, nem is bánom! Nem vagyok az összekötőtök! Én is szeretnék foglalkozni a saját magánéletemmel! Nem fogok örökké körülöttetek ugrálni! Nagy lehetőséget kaptam Liztől, de ez még nem jogosít fel arra, hogy az ő életében is közbenjáró legyek. Ha problémátok van oldjátok meg! – kelt ki magából a lány, mire én visszahőköltem. Fokozatosan emelte a hangerősséget, mikor már arra eszméltem, hogy Hayley kiabál velem.
Nico finoman magához vonta a dühös lányt. Nem tudom mi a baja, de úgy éreztem, jobb ha elhagyom a szobát. Még egy ideig farkasszemeztünk egymással, mire inkább kimentem onnan.
Nem gondoltam volna, hogy ezt váltom ki belőle. Hayley a nyugalom mintaképe volt, de most ez egyáltalán nem igaz rá. Talán később megkérdem Nicotól, hogy mi volt a baja a lánynak.

Hayley
- Minden rendben? – kérdi tőlem Nico. Aggódik értem, hisz nem szoktam így kiborulni. Magamat is megleptem ezzel a kirohanással. Nem túl meggyőzően, de bólintottam.
Nem éreztem valami jól magam, így inkább befeküdtem az ágyba és megpróbáltam elaludni. Nico még egy ideig figyelt engem, utána pedig kiment a szobából.
Éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel velem, de nem tudtam mi megy végbe bennem. A rosszullét, a hangulat ingadozás… Úgy érzem ideje volna orvoshoz menni…