37.fejezet

A düh hirtelen felszínre akart szabadulni, mikor megláttam őt. Nem vehette észre, hogy a szobában tartózkodom, hisz ugyanúgy az ablak által formált világot nézte. Egyre csak kényszerítenem kellett magam, hogy ne kiáltsak rá. Törékeny teste ugyanúgy magabiztosságot sugárzott, mégis volt benne valami furcsa.
- Beszélnünk kell! – suttogta, de továbbra se fordult meg.
Kell bizony, csak nem tudtam, hogy adjam ki magamból a sérelmeimet. Amíg ezen gondolkoztam, gyorsan felöltöztem és úgy tértem vissza a szobába. Ahogy észrevette, hogy újra a szobában vagyok felém fordult és rám nézett. Rájöttem mi volt olyan furcsa rajta; a szemei teljesen elárulták. Kisírt szemeivel végig nézett rajtam és mégy levegőt vett, hogy belekezdjen mondandójába. Hirtelen csendre intettem; én akartam először elmondani a gondolataimat.
- Mondd csak, miért kellett ezt tenned? – böktem ki végül nagy nehezen. Nem egészen így akartam belekezdeni, de már nem tudtam visszaszívni a szavaimat. – Legalább beszéltük volna meg, mi az amin változtatnom kell, minthogy se szó, se beszéd egyből visszamész hozzá. Másnak hittelek! – tört ki belőlem és láttam rajta, hogy úrrá lesznek rajta az indulatai; vagy el kezd kiabálni velem, vagy sírva fakad.
Nem akartam így látni őt, mégis ez lesz, a helyzet adta érzések miatt. – Miért? – kérdeztem suttogva és leültem az ágyra. Uralkodni próbált magán, de az érzés egyre jobban hatalmába kerítette a lányt.
- Tudod, rosszul esik, hogy a pletykáknak adsz igazat, minthogy engem kérdeztél volna meg először. – szólt hozzám és próbálta kontrollálni idegességét. – Tudom, hogy rosszul fogod fel majd, azt amit mondani fogok, de egyet jól jegyezz meg! Szeretlek téged! Még akkor is, hogy ha itt és most vége lesz a kapcsolatunknak! – hangja megkeményedett és visszasétált az ablakhoz. – Megcsókolt! Próbáltam ellenkezni, mégis megtette! – szólt halkan és láttam, hogy rázkódik a teste.
Ezért küzdöttem én? Hogy ide jussunk? Szeretem őt, de megingott a bizalmam benne, ráadásul okkal!
- Kérlek, most menj el! – szóltam összetörten és próbáltam rendszerezni a gondolataim.
Ez nekem nem megy!
A lány bólintott és elhagyta a szobát. Mintha egy kést mártottak volna a szívembe. Éreztem, hogy most hagytam kisétálni az életemből, mégse tudtam mit csinálni.
Muszáj most összeszednem magam, utána megbeszéljük a továbbiakat. Kell egy kis szünet!
Órákig némán bámultam a falat, mikor hallottam egy halk kopogást az ajtómon. Lassan odamentem és kinyitottam azt. Hayley állt ott.
- Ne haragudj, de egyedül szeretnék maradni! – szóltam és próbáltam volna becsukni az ajtót, mikor ő kitámasztotta és rám nézett.
- Várj! Csak üzenetet hoztam neked! – szólt és elém tartott egy levelet.
Meglepve néztem hol a borítékra, hol a lányra. Óvatosan elvettem tőle, mire ő bátorítóul rám mosolygott és visszaindult Nicohoz.
Ismerős kézírással állt rajta a nevem.
Rosszat sejtettem.

36.fejezet

Sebastian
Az ausztrál nagydíjra elég stresszesen érkeztem meg. Azóta is ezen az egészen jár az agyam és egyre jobban elbizonytalanodom. Egyre több cikkben mutatják Elizabethet Geralddal és félek igaz az, amelyet mi pletykának ítélünk meg. Hallgataggá váltam emiatt.
Belülről kezdtem emészteni magam, mely nincs jó hatással rám. A szabadedzések teljes katasztrófák voltak; az egyiken sikerült össze is törnöm a Red Bullom…
Christian nagyon mérges rám, ahogy én is magamra.
Lizzel alig beszéltem telefonon, olyan mintha már vége is lenne. Nem tudtuk megbeszélni, mi bánt engem is, meg őt is. Érezhetően nincs jól ő se. Csak tudjak jól teljesíteni a hétvégén, utána mindenképpen találkoznom kell vele.

Elizabeth
Hayley utazik át hozzám, Portóba; azt mondta gáz van és nem telefon téma.
Kissé megrémültem. Eddig se voltam biztos magamban, most már féltem…Féltem mindentől, ami az utamba került. Sebbel nem olyan a kapcsolatunk, mint volt és nem tudom mi miatt.
Geralddal hála a jó égnek kevesebbet találkoztam az incidensünk óta. Bánom azt a napot…Ha eddig Seb nem szerzett tudomást róla, akkor talán ezután se kellene megbántanom őt. De úgy érzem, jobb ha tudja mi az igazság, de nem úgy, hogy telefonon mondom el neki. Alig várom, hogy átutazzam hozzá. Ideje volna rendezni a nézeteltéréseinket.
Hayley kis idő elteltével megérkezett és lecuccolt a szomszéd szobába.
- Istenem, de rég jártam itt! – szólt miközben kinézett az ablakon, miután visszafordult felém csak akkor folytatta – Jaimeval és a családdal elég sokszor nyaraltunk errefelé. – egészítette ki mondandóját, hisz láthatóan nem értettem. Látszott rajta, örül, hogy itt van. Lehuppant az ágyamra és ahogy rám nézett elkomorult az arca. – Geralddal újra együtt vagytok? – vágta a képembe a kérdést, mire meglepődtem. Jól éreztem, hogy baj van.
- Nem! Tudod jól, hogy Sebastiant szeretem! – szóltam és falfehérré váltam a gondolatra, hogy Sebet megbántottam.
- Én elhiszem, de az újságok máshogy állítanak be téged vele együtt! – reagált a lány és várakozóan fürkészte az arcomat, mintha ki tudná olvasni belőlük az igazságot.
- Pedig nem igazak a pletykák! Esküszöm, hogy nem vagyok vele együtt! Gerald próbálkozott nálam, de nem jött össze neki! Ugyanúgy elutasítottam, ahogy ki is dobtam őt! – keltem ki magamból a célzásra és idegessé váltam. Gyűlöltem magam az egészért. – Seb hogy fogadta a pletykát? – kérdeztem összetörten és leroskadtam a földre.
- Nem túl jól! Ausztráliában annyira begőzölt, hogy megbüntették pénz és rajtbüntetésre. Az egész Red Bull csapat ki van akadva rá, amelyet teljes mértékben megértek. Utoljára akkor volt ennyire látványos a dühe, mikor Markkal összevesztek és miatta veszítette el a versenyét. Jobb lesz, ha minél hamarabb megbeszélnétek ezt, amíg rosszabbra nem fordul ez az egész! – szólt határozottan Hayley és várt, hogy feldolgozhassam a hallottakat.
Miattam ront, miközben semmi olyan nem történt. Lehet vége a kapcsolatunknak, de jobb lesz, ha tiszta lapokkal játszunk; muszáj rendezni mindent, nem akarom, hogy egy pletyka miatt haragudjon rám.
Még két napot itt kell tartózkodnom, de utána megyek is Kínába.

Sebastian

Nem hittem volna, hogy ennyire ki tudok még akadni bármire is. Egyre több hír kap szárnyra és egyre dühösebb vagyok miattuk. Ezt veszekedés nélkül biztos, hogy nem tudjuk megbeszélni! A csapatfőnök időt adott nekem, hogy rendszerezzem magam, hogy újra a kimért, higgadt Sebastian lehessek.
Szobámban ücsörögve néztem a falat és egyre többször gondoltam át a fejleményeket.
- Mit tettem, hogy ezt érdemlem? – kérdeztem magamtól fennhangon és kényszeredetten felnevettem az abszurd helyzet miatt.
Idegesen a hajamba túrtam és arra jutottam, hogy jobb lenne egy zuhanyt vennem. Ruháimat ledobáltam és megnyitottam a csapot. A hideg víz jó hatással volt az idegeimre, mintha megszűnt volna a világ létezni…Nem éreztem semmi mást, csak a hideg víz érintését a bőrömön. A zuhanyzás végén magam köré csavartam egy törölközőt és úgy vizesen mentem ki a szobámba. A hajamat dörzsölgettem a száraz törölközővel, mikor hirtelen megtorpantam.

35.fejezet

-    Láttátok már az új híreket? – kérdi és maga elé emelte a kinyitott újságot, mintha olvasná.
Mi csak kérdőn emeltük fel a tekintetünk rá. Ha nem olvasunk újságot, akkor persze, hogy nem tudunk semmiről.
Elém dobta az újságot és a falhoz dőlve, kart karba öltve várta, hogy elolvassuk azt.

 A spanyol focicsillag még nem adott túl előző barátnőjén?
Már a cím láttán láttam, hogy nem fog érdekelni a cikk és jelentőség teljesen néztem Fernandora, aki csak biccentett, hogy folytassam az olvasást.
„ Mint tudjuk Gerald Piqué az utóbbi időkben Shakira társaságában vígasztalódik, előző barátnője miatt. Egy olvasó riporterünk a minap látta őt és volt barátnőjét, a híres divatmogult; Elizabeth Whitlelinet egy elég elegáns étteremből kijövet.
Tudni illik, a német hölgyemény azért tartózkodik Portugáliában, hogy Gerald jelenlegi barátnőjének elkészítse a következő kollekcióját.
Lehet, most hogy újra találkoztak, felelevenítik a rég múlt emlékeit és újra együtt lesznek?
És mind ehhez Shakira mit szól?
Ezt sajnos lapzártánkig nem tudtuk kideríteni, de ami késik, nem múlik!
Mi kíváncsian várjuk a fejleményeket, és szurkolunk nekik!”

E cikk eléggé elevenembe talált. Nem gondoltam volna, hogy első adandó alkalommal vissza is megy hozzá… Eléggé kiakadtam, de próbáltam az ő szemszemszögéből nézni a dolgok menetét: lehet csak egy baráti vacsora volt, és nem történt semmi köztük.
Hannaval mi is részt vettünk ilyeneken, mikor már nem voltunk együtt.
De ettől még féltékennyé tesz a gondolat, hogy oly messze tőlem bármi megtörténhet.
- Hát öregem, ez meredek! – veregette meg a vállam Mark és elhagyta a szobát.
Hát ez az, bizony!
Bízom Lizben, de azért nekem is rosszul esik ezt visszaolvasni.

Elizabeth
Újabban kikapcsolva tartom a telefonom, mert Gerald egyfolytában hívogat. Már az idegeimre megy ezzel. Olyan mintha ezt ő élvezni!
Valószínűleg szerencsétlen csillagállás alá kerültem, hiszen a gálaruhákhoz ma kell vennem méretet róla és a lányról.
Shakira csak később tud jönni, hisz épp veszi fel új lemezének dalait.
Beletörődve szerencsétlenségembe, indultam Gerald házához, hogy minél hamarabb készen lehessek.
Mikor csengettem, próbáltam nagy lélegzet vételekkel kontrollálni magam, de ahogy megláttam a fiút az ajtóban, tudtam ez nem lesz egyszerű menet.
A félmeztelen spanyol beinvitált a házba, és várta, hogy mi tévő leszek ezek után. Legalább vett volna fel egy pólót.
Minek is igaz? Tudja, hogy így egyszerűbb méretet vennem róla. Nem ez az első eset már.
- Kérsz inni? – kérdi zavartan és indult is a konyha felé.
- Nem kell semmi, csak legyünk túl rajta és megyek is! – szóltam utána, de nála süket fülekre találta. Pár perc elteltével két pohárral a kezében jött ki, melyből az egyiket felém nyújtotta.
- És mondd csak, hogy vagy? – kérdi és engem nézet.
Na ide figyelj Gerald! Nem báj csevegni jöttem, hanem a munkámat elvégezni. Szóval, ha lehet akkor túl is esnék rajta, és mennék is! – jelentettem ki határozottan, de nem mertem a szemeibe nézni Tudtam jól, hogy az egyik legnagyobb csábereje a szemeiben lakozik. Vonzó arcára kiül a vágy, amelynek a csajok nagy része nem tud ellenállni, mert rosszul értelmezik a helyzetet. Én tudtam minderről, mégis vigyáznom kell vele, hogy még csak véletlenül se kerüljek a bűvkörébe…
- Látom még mindig a munka az első. – mosolyodott el a srác és elém állt várakozóan.
- Így van! – szóltam és kezdtem levenni a méreteket.
- Miért nem tudod kikapcsolni magad? – fogott meg maga előtt arra kényszerítve, hogy ő rá figyeljek.
- Tudod jól, hogy nem tartozik erősségeim közé. Legutóbb is mikor megtettem rossz következménye lett! – céloztam a félrelépésére, és próbáltam kiszabadulni fogásából. Nagy erővel kitéptem magam kezei közül, de olyan lendülettel, hogy veszélyesen közeledni kezdett a föld felém.
Esésemet Gerald akadályozta meg és aggódva nézett rám.
- Jól vagy? – kérdi, de még mindig nem engedett el.
- Igen! – válaszoltam és újra próbáltam kiszabadulni a kezei közül. – Engedj el! – szólítottam fel, de a férfi megbűvölve tartott engem. Ez nem jelent jót!
- Tudod, ha nem lennél olyan makacs, önfejű, még mindig együtt lehetnénk! – szólt és kiegyenesedett velem együtt, de még mindig nem engedett el.
- Lehet, hogy te így gondolod, de elfelejted, hogy egy megcsalást nem könnyű egy nőnek lenyelni. Így jogosan dobtalak ki! – szóltam és végre le tudtam rázni magamról a kezeit. Hátrálni kezdtem, hogy meg legyen a távolság közöttünk, de Gerald követett.
- De fogadni mernék, hogy még mindig szeretsz! Látom hogyan nézel rám! -  mondta magabiztosan és egyre csak közelített, míg én egyre csak hátráltam.
- Félreérted az egészet! Tudod, hogy… - hirtelen a falat éreztem a hátamnál.
Csapdába estem! …  gyorsan túl tudok lépni dolgokon! – suttogtam az utolsó szavakat és csak imátkozni tudtam, hogy ne történjen semmi.
- Vagy csak úgy gondolod, hogy meg tudod tenni! Egyre csak ellenkezel, de a szíved mélyén arra vágysz, hogy a karjaimban lehess! – szólt és végig simított a karomon egészen a csípőmig. Kirázott tőle a hideg.
Elizabeth gondolkodj!!! De így nem tudok, hogy ha ennyire közel van hozzám. Istenem, Sebastian miért nem vagy itt ilyenkor? Sebastian?! – végre valami, amibe kapaszkodhatok.
- Rosszul olvasod a jeleket! – szóltam erőt véve magamon és kezemmel távolságot tartva ellöktem magamtól, de ő nem tágított. Az arca igen közel került az enyémhez.
- Csak ugyan: - kérdi és újra magamon éreztem a kezeit.
Már próbáltam volna ellenkezni, mikor ajkai lecsaptak az enyémre. Szenvedélyes birtokló csókja teljesen lesöpörte ellenkezésemet; leblokkoltam, melyből azt hihette, hogy engedek neki. Közelebb lépett és még jobban birtokba vettek kezei. Nem tudtam reagálni semmit, addig, amíg rá nem döbbentem, hogy ez nem helyes.
Düh fogott el kiszolgáltatottságom miatt, ezáltal ellöktem és pofon ütöttem. Hiba volt mindez!
Amíg meglepve fogta arcát én menekülőre fogtam magam. Összeszedtem a táskám és rohantam is ki a házból.
A szállodába visszaérve, sírva fakadtam. Tulajdonképpen azt tettem Sebastiannal, amit Gerald tett velem. Bántam mindent; tudtam, hogy ha elmondom neki, vége lesz. Eltitkolni viszont nem akartam előle. Nem lesz jobb tőle, pont hogy rosszabb lesz! Egyre csak gondolkodtam mi tévő legyek, míg döntésre nem jutottam…

34.fejezet

-    Elizabeth? – kérdi a számomra igen ismerősen csendülő hang.
Visszafordultam és akkor láttam teljes valójában a hang tulajdonosát.
- Gerald? – színleltem meglepettséget, hiszen a nevem elhangzása után egyből rájöttem, hogy ő az. – Ezer éve nem láttalak! Jól nézel ki! Hogy vagy? – szóltam bájvigyort erőltetve az arcomra és a férfi arcát kezdtem fürkészni.
Szinte semmit se változott; kicsit izmosabb, mint mikor utoljára láttam, de ezen kívül semmi újdonságot nem láttam rajta.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok! – válaszolt kérdésemre, és végig mért engem. Kicsit olyan mintha egy vásáron lennénk, ahol én vagyok a portéka… Utáltam az ilyen pillanatokat. – Gyönyörű vagy! – szólt elismerően. Ádámcsutkája fel-le ugrándozott, ideges lett.
- Ti ismeritek egymást? – kérdi értetlenül Shakira.
Látszott rajta, hogy a féltékenység eluralkodik rajta, ennek látható következménye pedig az volt, hogy jobban Geraldba kulcsolódott.
- Mondhatni… - szólt először Gerald
- Túl jól! – vágtam közbe és diadalom ittasan adtam két puszit a férfinak. – Örültem, hogy találkoztunk! – szóltam Geraldhoz. – Veled pedig holnap találkozom! – fordultam Shakira felé, akinek megfogtam kézrázás gyanánt a kezét. Már nem szólt semmit, így fellélegezve hagytam ott az éttermet.
Nem akartam többet látni és most tessék; itt van! Épp mikor kezdett minden rendben lenni az életemben. Nem mondom azt, hogy rossz volt látni őt, hiszen ugyanolyan vonzó, mint volt, de ez a találkozó nem kellett volna. Kicsit kínos volt.
Örültem, hogy már a szálloda felé vehettem utam célját.
A szobámban először csak ültem és gondolkoztam a tennivalókon. Shakira sikeresen elintézte az időmet. Jó oké, szeretek dolgozni, de kevesebb időm lett Sebastianra. Ez így nem lesz jó!
Valahogy szabadítanom kell rá időt, mert így el fogom veszíteni, amit nagyon nem akarok.
Készülődtem a zuhanyozáshoz, mikor megcsörrent a telefonom.
Furcsa; hogy van ereje éjfélkor telefonálni Sebastiannak? Végül is a szerelem sok mindent kihoz az emberből.
- Hello édes! – szóltam bele nagy levegőket kapkodva, hisz a fürdőből rohantam ki.
- Öhm…szia! – szólt a megszeppent hang a vonal túl oldalán. – Gerald vagyok! – mutatkozott be a férfi, mire az arcom rákvörös színben kezdett pompázni.
- Jesszus! – nyögtem bele hirtelen. – Nem rád számítottam, bocsi! – szóltam esdekelve és a fejemet fogtam a meggondolatlanságom miatt.
- Nincs semmi baj! Csak azért kereslek, hogy volna-e kedved holnap velem vacsorázni? Beszélgethetnénk, mint barát a baráttal. – kérte finoman a férfi, de rögtön tudtam, hogy mire megy ki a játék.
- Bocsi, de nem! – zártam le rövidre a beszélgetést.
Még akart volna valamit mondani, de én még előtte lecsaptam a telefont.
Az még nem jogosítja fel az ágyba csalogatásra, hogy mi régen együtt voltunk. Lehet, hogy a lábai előtt hever a világ női seregletének a fele, de én ettől nem fogok elájulni. Én a világ női seregének a másik nagy kedvencébe vagyok szerelmes, nem fog senki se elszakítani tőle, némi ágy attrakcióval…
Sebastian
Bahrain-i verseny hétvége óta nem láttam őt.
Eszméletlen nagy kihívás ez számomra, hogy ne utazzak rögtön utána. Hogy bírom ki ezt, még nem tudom.
Most az Ausztrál nagydíjra készülünk, hisz az következik a sorrendben.
Liz azt mondta, ahogy végez Portóban, utazik hozzám. Már alig várom.
Örülök, hogy minden oké közöttünk.
- Naomi üzeni, hogy puszil téged, és persze jó versenyzést neked! – szólt Jenson, és leült mellém egy itallal a kezében. – Furcsa lesz, hogy alig fogod látni, nem? – kérdi rám emelve a tekintetét és belekortyolt az italába.
Hát igen. Tudtam, hogy ez lesz. Kifejezetten örültem, hogy Liz nem a pénzemért van velem, hanem miattam. Hannaval elég sok nézeteltérésünk volt emiatt, hiszen neki nem volt olyan anyagi háttere, mint nekem. Talán ez is az egyik ok, ami miatt tönkre ment a kapcsolatunk. Félek Liznél pedig az lesz a baj, hogy túl munka orientáltak vagyunk mind a ketten. Alig fogjuk látni egymást és kiszeretünk egymásból. Átalakulnak az érzelmeink és ott tartunk, hogy nem lesz értelme ennek a kapcsolatnak. Sokat gondoltam erre, de mindig elhessegettem ezt a gondolatot. Nem szabadna felmerülnie ilyeneknek bennem, jobb lenne, ha csak a mára gondolnék. De én tovább is szeretnék gondolni kettőnk kapcsolatának szempontjából. Szeretném, ha komolyabbra fordulna ez az egész.
Egyenlőre hagyom, hagy érvényesítse akaratát, de ha érzem, hogy meginog a kötelék közöttünk, akkor muszáj lesz módosítani rajta.
- De igen! Te is ezt érzed, mikor nem láthatod őt? – kérdeztem, és én is töltöttem magamnak némi alkoholt.
- Igen! – szólt és észrevettük, hogy Nico, Jaime, Mark és Lewis csatlakozik hozzánk.
Elég sokáig beszélgettünk, míg nem Fernando lépett be egy újsággal a kezében.

33.fejezet

Nagy szünet után íme pár új rész! Ne haragudjatok hogy ilyen soká hoztam újdonságot, de nagyon elfoglalt voltam mostanában! De remélem most már össze tudom szedni magam és jobban tudok fel rakni ide fejezeteket :) Remélem továbbra is szívesen olvasgatjátok amit írok :) Puszi nektek ^^



Másnap utaztam is Portoba. Sebastiantól nehezen tudtam elbúcsúzni, mégis sikerült eljönnöm. Felfedeztem a város szépségeit, estére pedig elkészültem az énekesnővel tartandó találkozónkra.
Egy elég elegáns étterembe érkeztem, talán a város egyik legelitebb étterme lehet ez. Ezt nem tudom, de örülök, hogy normálisan öltöztem ki, különben be se engednek.
A pincér, akinek bejelentettem, hogy ki vagyok, az asztalhoz vezetett, ahol a nő még nem volt ott.  Így gondoltam, rendelek magamnak valamilyen italt, amíg várok rá, addig azt iszogatom majd.
Már fél óra is eltelt, mikor kezdtem ideges lenni. Nem szeretem, mikor átvágnak engem.
A pincérek tanácstalanul méregettek engem. Látszódhatott rajtam, hogy ahogyan telt az idő egyre idegesebb voltam. Szerintem már fogadtak arra, hogy mikor fogom meg magam és hagyom ott az éttermet.
Sok más dolgom is van, mint hogy itt várjak egy olyan emberre, akit még csak hírből sem ismerek.
Már kérni akartam a számlát, mikor beloholt egy 30 év körüli fiatal hölgy és levágódott az előttem lévő székre.
Kissé ijesztő volt csapzottsága, szétszórtsága.
- Ne haragudjon, hogy megvárattam, de nagyon elhúzódott a koncert. – szólt a zilált szőke hajú nő és megpróbálta összeszedni magát, hogy normálisan, felnőttek módjára beszélni tudjunk.
Elképedten néztem rá. Őszintén szólva nem ilyen előadóra számítottam, akivel együtt kellene majd dolgoznom.
Kis termete ellenére teljes magabiztosságot sugárzott, alapjába véve egy csinos nő volt.
- Elnézését kérem Miss Whiteline a modortalanságom miatt, be sem mutatkoztam! Shakira a nevem! – nyújtott kezet az asztalon átnyúlva és rám mosolygott.
- Nincs semmi baj! Engem szólítson csak Elizabethnek! – szóltam én is és kezet ráztunk. Kicsit idegenként hatott a szituáció, de bíztattam magam, hogy meg tudom csinálni.
- Tudom, hogy nem ehhez van szokva, de arra szeretném kérni Elizabeth, hogy a koncertjeimre karneváli stílusú ruhákat és kicsit kirívóbb ruhákat tervezzen meg nekem. – szólt egyből a tárgyra térve a nő.
- Miért nem kért meg olyan divatházat a munkára, ami kifejezetten erre van szakosodva? – kérdem kissé kiakadva. Szívesen megalkotok új dolgokat, de csak olyat, ami nem rontja a hírnevem.
A kirívó ruhákat annyira nem vállalnám be. Külön cégek vannak erre kialakítva, hisz az új divat, hogy ki kell rakni mindent a koncerteken, vagy ha nem is rakja ki, akkor annyira idiótán néz ki a ruha, hogy egy ügyfelemre se adnám rá.
- Láttam a munkáit, és az ön stílus irányzata rettentően megtetszett. Hiszem, hogy meg tudná csinálni a számomra legmegfelelőbb ruhákat. Emellett az egyik gála estre kellene egy estélyi ruha, amit megint csak öntől szeretnék kérni, és ezúttal a kísérőm ruháját is. – hadarta el szinte egy szuszra, végezetül pedig belekortyolt az italába.
Felvázolva is a helyzetet jó kis kihívás lenne számomra. Mindössze két hetem van a tervek elkészítésére, a gálaruhák méretezésével, elkészítésével. Koncert ruhákat meg átutalva fogja megkapni.
Végül is beleegyeztem, és megbeszéltük, hogy másnap aláírjuk a szerződést, miszerint egy évig köteles viselnie a kollekciót, ha tetszik neki, ha nem.
Már kezdtünk búcsúzkodni, mikor megszólalt Shakira telefonja.
- Szia édes! – szólt bele és cseverészni kezdett beszélgetőpartnerével.
Kicsit idegesítő volt ez, de eltekintettem ettől. Valószínűleg ez vele jár az énekesi karrierrel. Jobban hozzá voltam szokva, hogy a vevőim mind egytől-egyig komoly üzletemberek, híres politikusok. Talán tágítanom kellene a ruhák társasági szintbeli elhelyezkedését, hogy ne csak ők, hanem a fiatalabb korosztály is kedvelje őket.
- Köszönök mindent! – szólt kilépve az ajtón, mire azt vettem észre, hogy egy férfi karjaiban van már.
- Igazán nincs mit! Minden jót! – próbáltam szabadulni tőle, persze nem sok sikerrel. Ezúttal nem ő szólított meg, hanem a férfi…