34.fejezet

-    Elizabeth? – kérdi a számomra igen ismerősen csendülő hang.
Visszafordultam és akkor láttam teljes valójában a hang tulajdonosát.
- Gerald? – színleltem meglepettséget, hiszen a nevem elhangzása után egyből rájöttem, hogy ő az. – Ezer éve nem láttalak! Jól nézel ki! Hogy vagy? – szóltam bájvigyort erőltetve az arcomra és a férfi arcát kezdtem fürkészni.
Szinte semmit se változott; kicsit izmosabb, mint mikor utoljára láttam, de ezen kívül semmi újdonságot nem láttam rajta.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok! – válaszolt kérdésemre, és végig mért engem. Kicsit olyan mintha egy vásáron lennénk, ahol én vagyok a portéka… Utáltam az ilyen pillanatokat. – Gyönyörű vagy! – szólt elismerően. Ádámcsutkája fel-le ugrándozott, ideges lett.
- Ti ismeritek egymást? – kérdi értetlenül Shakira.
Látszott rajta, hogy a féltékenység eluralkodik rajta, ennek látható következménye pedig az volt, hogy jobban Geraldba kulcsolódott.
- Mondhatni… - szólt először Gerald
- Túl jól! – vágtam közbe és diadalom ittasan adtam két puszit a férfinak. – Örültem, hogy találkoztunk! – szóltam Geraldhoz. – Veled pedig holnap találkozom! – fordultam Shakira felé, akinek megfogtam kézrázás gyanánt a kezét. Már nem szólt semmit, így fellélegezve hagytam ott az éttermet.
Nem akartam többet látni és most tessék; itt van! Épp mikor kezdett minden rendben lenni az életemben. Nem mondom azt, hogy rossz volt látni őt, hiszen ugyanolyan vonzó, mint volt, de ez a találkozó nem kellett volna. Kicsit kínos volt.
Örültem, hogy már a szálloda felé vehettem utam célját.
A szobámban először csak ültem és gondolkoztam a tennivalókon. Shakira sikeresen elintézte az időmet. Jó oké, szeretek dolgozni, de kevesebb időm lett Sebastianra. Ez így nem lesz jó!
Valahogy szabadítanom kell rá időt, mert így el fogom veszíteni, amit nagyon nem akarok.
Készülődtem a zuhanyozáshoz, mikor megcsörrent a telefonom.
Furcsa; hogy van ereje éjfélkor telefonálni Sebastiannak? Végül is a szerelem sok mindent kihoz az emberből.
- Hello édes! – szóltam bele nagy levegőket kapkodva, hisz a fürdőből rohantam ki.
- Öhm…szia! – szólt a megszeppent hang a vonal túl oldalán. – Gerald vagyok! – mutatkozott be a férfi, mire az arcom rákvörös színben kezdett pompázni.
- Jesszus! – nyögtem bele hirtelen. – Nem rád számítottam, bocsi! – szóltam esdekelve és a fejemet fogtam a meggondolatlanságom miatt.
- Nincs semmi baj! Csak azért kereslek, hogy volna-e kedved holnap velem vacsorázni? Beszélgethetnénk, mint barát a baráttal. – kérte finoman a férfi, de rögtön tudtam, hogy mire megy ki a játék.
- Bocsi, de nem! – zártam le rövidre a beszélgetést.
Még akart volna valamit mondani, de én még előtte lecsaptam a telefont.
Az még nem jogosítja fel az ágyba csalogatásra, hogy mi régen együtt voltunk. Lehet, hogy a lábai előtt hever a világ női seregletének a fele, de én ettől nem fogok elájulni. Én a világ női seregének a másik nagy kedvencébe vagyok szerelmes, nem fog senki se elszakítani tőle, némi ágy attrakcióval…
Sebastian
Bahrain-i verseny hétvége óta nem láttam őt.
Eszméletlen nagy kihívás ez számomra, hogy ne utazzak rögtön utána. Hogy bírom ki ezt, még nem tudom.
Most az Ausztrál nagydíjra készülünk, hisz az következik a sorrendben.
Liz azt mondta, ahogy végez Portóban, utazik hozzám. Már alig várom.
Örülök, hogy minden oké közöttünk.
- Naomi üzeni, hogy puszil téged, és persze jó versenyzést neked! – szólt Jenson, és leült mellém egy itallal a kezében. – Furcsa lesz, hogy alig fogod látni, nem? – kérdi rám emelve a tekintetét és belekortyolt az italába.
Hát igen. Tudtam, hogy ez lesz. Kifejezetten örültem, hogy Liz nem a pénzemért van velem, hanem miattam. Hannaval elég sok nézeteltérésünk volt emiatt, hiszen neki nem volt olyan anyagi háttere, mint nekem. Talán ez is az egyik ok, ami miatt tönkre ment a kapcsolatunk. Félek Liznél pedig az lesz a baj, hogy túl munka orientáltak vagyunk mind a ketten. Alig fogjuk látni egymást és kiszeretünk egymásból. Átalakulnak az érzelmeink és ott tartunk, hogy nem lesz értelme ennek a kapcsolatnak. Sokat gondoltam erre, de mindig elhessegettem ezt a gondolatot. Nem szabadna felmerülnie ilyeneknek bennem, jobb lenne, ha csak a mára gondolnék. De én tovább is szeretnék gondolni kettőnk kapcsolatának szempontjából. Szeretném, ha komolyabbra fordulna ez az egész.
Egyenlőre hagyom, hagy érvényesítse akaratát, de ha érzem, hogy meginog a kötelék közöttünk, akkor muszáj lesz módosítani rajta.
- De igen! Te is ezt érzed, mikor nem láthatod őt? – kérdeztem, és én is töltöttem magamnak némi alkoholt.
- Igen! – szólt és észrevettük, hogy Nico, Jaime, Mark és Lewis csatlakozik hozzánk.
Elég sokáig beszélgettünk, míg nem Fernando lépett be egy újsággal a kezében.