33.fejezet

Nagy szünet után íme pár új rész! Ne haragudjatok hogy ilyen soká hoztam újdonságot, de nagyon elfoglalt voltam mostanában! De remélem most már össze tudom szedni magam és jobban tudok fel rakni ide fejezeteket :) Remélem továbbra is szívesen olvasgatjátok amit írok :) Puszi nektek ^^



Másnap utaztam is Portoba. Sebastiantól nehezen tudtam elbúcsúzni, mégis sikerült eljönnöm. Felfedeztem a város szépségeit, estére pedig elkészültem az énekesnővel tartandó találkozónkra.
Egy elég elegáns étterembe érkeztem, talán a város egyik legelitebb étterme lehet ez. Ezt nem tudom, de örülök, hogy normálisan öltöztem ki, különben be se engednek.
A pincér, akinek bejelentettem, hogy ki vagyok, az asztalhoz vezetett, ahol a nő még nem volt ott.  Így gondoltam, rendelek magamnak valamilyen italt, amíg várok rá, addig azt iszogatom majd.
Már fél óra is eltelt, mikor kezdtem ideges lenni. Nem szeretem, mikor átvágnak engem.
A pincérek tanácstalanul méregettek engem. Látszódhatott rajtam, hogy ahogyan telt az idő egyre idegesebb voltam. Szerintem már fogadtak arra, hogy mikor fogom meg magam és hagyom ott az éttermet.
Sok más dolgom is van, mint hogy itt várjak egy olyan emberre, akit még csak hírből sem ismerek.
Már kérni akartam a számlát, mikor beloholt egy 30 év körüli fiatal hölgy és levágódott az előttem lévő székre.
Kissé ijesztő volt csapzottsága, szétszórtsága.
- Ne haragudjon, hogy megvárattam, de nagyon elhúzódott a koncert. – szólt a zilált szőke hajú nő és megpróbálta összeszedni magát, hogy normálisan, felnőttek módjára beszélni tudjunk.
Elképedten néztem rá. Őszintén szólva nem ilyen előadóra számítottam, akivel együtt kellene majd dolgoznom.
Kis termete ellenére teljes magabiztosságot sugárzott, alapjába véve egy csinos nő volt.
- Elnézését kérem Miss Whiteline a modortalanságom miatt, be sem mutatkoztam! Shakira a nevem! – nyújtott kezet az asztalon átnyúlva és rám mosolygott.
- Nincs semmi baj! Engem szólítson csak Elizabethnek! – szóltam én is és kezet ráztunk. Kicsit idegenként hatott a szituáció, de bíztattam magam, hogy meg tudom csinálni.
- Tudom, hogy nem ehhez van szokva, de arra szeretném kérni Elizabeth, hogy a koncertjeimre karneváli stílusú ruhákat és kicsit kirívóbb ruhákat tervezzen meg nekem. – szólt egyből a tárgyra térve a nő.
- Miért nem kért meg olyan divatházat a munkára, ami kifejezetten erre van szakosodva? – kérdem kissé kiakadva. Szívesen megalkotok új dolgokat, de csak olyat, ami nem rontja a hírnevem.
A kirívó ruhákat annyira nem vállalnám be. Külön cégek vannak erre kialakítva, hisz az új divat, hogy ki kell rakni mindent a koncerteken, vagy ha nem is rakja ki, akkor annyira idiótán néz ki a ruha, hogy egy ügyfelemre se adnám rá.
- Láttam a munkáit, és az ön stílus irányzata rettentően megtetszett. Hiszem, hogy meg tudná csinálni a számomra legmegfelelőbb ruhákat. Emellett az egyik gála estre kellene egy estélyi ruha, amit megint csak öntől szeretnék kérni, és ezúttal a kísérőm ruháját is. – hadarta el szinte egy szuszra, végezetül pedig belekortyolt az italába.
Felvázolva is a helyzetet jó kis kihívás lenne számomra. Mindössze két hetem van a tervek elkészítésére, a gálaruhák méretezésével, elkészítésével. Koncert ruhákat meg átutalva fogja megkapni.
Végül is beleegyeztem, és megbeszéltük, hogy másnap aláírjuk a szerződést, miszerint egy évig köteles viselnie a kollekciót, ha tetszik neki, ha nem.
Már kezdtünk búcsúzkodni, mikor megszólalt Shakira telefonja.
- Szia édes! – szólt bele és cseverészni kezdett beszélgetőpartnerével.
Kicsit idegesítő volt ez, de eltekintettem ettől. Valószínűleg ez vele jár az énekesi karrierrel. Jobban hozzá voltam szokva, hogy a vevőim mind egytől-egyig komoly üzletemberek, híres politikusok. Talán tágítanom kellene a ruhák társasági szintbeli elhelyezkedését, hogy ne csak ők, hanem a fiatalabb korosztály is kedvelje őket.
- Köszönök mindent! – szólt kilépve az ajtón, mire azt vettem észre, hogy egy férfi karjaiban van már.
- Igazán nincs mit! Minden jót! – próbáltam szabadulni tőle, persze nem sok sikerrel. Ezúttal nem ő szólított meg, hanem a férfi…