BUÉK!

Nagyon köszönöm mindazoknak akik követik történetem; hálás vagyok érte.
Sajnálom hogy ebben az ünnepi forgatagban nem tudtam előbb hozni új részeket, de ami késik nem múlik - tartja a mondás :D
Befejezőleg pedig sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
Puszi: Zizenta ^^

32.fejezet

Sebastian
Nehéz volt púppal a fejemen versenyezni, de egy szép második helyet sikerült kiautóznom. Nálam csak Mark volt gyorsabb, így megint Red Bull kettős győzelem volt, pont ahogy abbahagytuk az előző évet.
Elizabethnek teljes lelkiismeret furdalása van a történtek miatt. Nem tudom elégszer biztosítani arról, hogy ez bárkivel megeshet. Fordított esetben, ha nem nő az, aki bent van, valószínűleg én is leütöttem volna.
Christiantól elég szép fejmosást kaptam, de nem foglalkoztam vele. Jó eredményt értem el, innentől kezdve tárgytalan az egész.
Este elég jó kis partit csaptak a csapatok, de kivételesen kihagytam; Lizzel akartam lenni.
- Ilyenkor nem pont ünnepelned kellene? – kérdi az erkélyen állva a lány, hívogatóan nézett rám.
- Veled szeretnék ünnepelni! – válaszoltam és felé nyújtottam az egyik pohár pezsgőt.
- De ez nem ugyanaz, mint amit Markék csinálnak épp! – szólt és kissé eltolt, mikor közeledni próbáltam felé.
- Nem akarom most Jaime munkáját leszólni, de jelenleg a te társaságodat többre értékelem, mint az övékét! – szóltam és magamhoz húztam Lizt.
- Ennek örülök! – mosolygott rám és megcsókolt.
A szomszéd szobából elég érdekes hangok szűrődtek ki, így éjnek évadján. Nicoék igen csak élvezhetik a helyzetet, ha ingyen mozit adnak nekünk a sejtelmes hangokból.
- Csak okosan! – kiáltottam át, hátha meghallják.
- De ti is! – szólt nevetve Hayley és becsukta az erkély ajtót.
- Hol is tartottunk? – kérdem elgondolkodva.
Liz csak elmosolyodott és az ajkaimra tapadt.

Naomi
- Mit szólnál ahhoz, hogy ha elmennénk a szüleimhez? – kérdi Jenson tőlem, miközben hozzábújva hallgattam a szívdobbanásait az ágyban.
- Be akarsz mutatni nekik? – kérdem ijedten, ahogy felkönyököltem és ránéztem.
- Elhamarkodott ötlet szerinted? – kérdi a férfi és kisimított egy hajtincset a szememből.
- Nem, dehogy is! – válaszoltam és megcsókoltam.
- Anya már nagyon meg akar ismerni téged! – mosolyodott el a férfi és magához ölelt
Úgy tűnik Jenson megteremti számomra az új családomat. Boldog vagyok mellette, mégis félek az egésztől. Mi van, ha nem fogadnak el engem? Mi van ha nem akarják, hogy Jenson barátnője legyek?

Elizabeth
Nem sokat tudtam aludni az éjjel, szinte a nappal együtt keltem fel. Az ágy szélén ülve gondolkoztam el a továbbiakról.
Most elég sokáig nem fogom látni őt, és nem tudom, hogyan fogom kibírni nélküle.
Nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire fogok kötődni hozzá.
Szeretem őt, de félek, elveszítem. Nem akarok arra jutni, ami Geralddal is történt.
- Mi a baj? – kérdi hozzám bújva Seb.
- Ki fogsz tartani mellettem? – kérdem tőle félve ránézve. Nem gondoltam, hogy ez az ostoba kérdés valaha is elhagyja az ajkaimat.
- Ne kérdezz butaságokat! – suttogta és maga elé emelte arcomat. – Szeretlek téged! És ezt jól jegyezd meg! – nézett rám magabiztosan, mire én bólintottam.

31.fejezet

Egy hét telt el a születésnapom óta. A fiúk visszamentek készülni, hiszen lassacskán verseny lesz. Furcsa lesz így kapcsolatunk, hogy Sebastiannal alig-alig fogjuk látni egymást.
Bahraint követően nekem Portugáliába kell utaznom az egyik énekes csajszinak ruhát készíteni a fellépéseire.
Bonyolult ez az egész ügy, ahogy van.
Petra lépett be az ajtómon telefonnal a kezében.
-  Miss Alguersuari keresi önt! – szólt a lány és átadta a készüléket.
- Szia Hayley! – köszöntem bele a telefonba.
- Szia Liz! Csak azt szeretném kérdezni, hogy velünk utazol-e Bahrainba? – kérdi a lány izgatottan.
Hát igen, a verseny eléggé fel tudja villanyozni, főleg hogy a párja is a mezőny egyik tagja.
- Lehetséges! Még nem tudom! – válaszoltam a lánynak és búcsút is vettünk egymástól.
Tényleg nem tudtam, hogy mikor-hogyan megyek ki oda. Még Sebastiannal se beszéltem erről.

Sebastian
Lehet őrültség, amit csinálok, de nekem szükségem van rá. Christian ki lesz akadva, de most van talán az utolsó lehetőségem, hogy a legtöbb időt vele töltsem.
Szólt, hogy a verseny után neki el kell utaznia, addig pedig csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot.
A felhők egyre csak suhantak el mellettünk. Remélem jól cselekszem.

Elizabeth
Fáradtan, kulcsot alig beletalálva a helyére estem be az ajtón. Alig hogy visszazártam az ajtót, halk pakolászó hangot hallottam a szobámból. Kissé megijedtem, de nyugalmat erőltetve magamra a konyhába indultam valami eszközért, amivel meg tudom védeni magam. Egy serpenyőt vettem magamhoz és támadólag felemelve közelítettem meg a szobám.
Ha azt hiszi, hogy ilyen könnyen be lehet törni hozzám, akkor hatalmasat tévedett. Az ajtóban egy viszonylag magas férfit pillantottam meg, aki háttal nekem igen aktívan pakolászott. Hát addig kell cselekednem, amíg nem vesz észre.
Közelebb mentem hozzá és teljes erőt beleadva fejbe vágtam.
A férfi ájultan esett össze, mire én fellélegeztem.
Óvatosan megfordítottam áldozatom, és ahogy megláttam azt, aki előttem hevert, szinte falfehérré váltam.
Az én szőkeségemet ütöttem le.
Kisebb pánik fogott el, nem tudtam mitévő legyek. Felültettem az ágynak döntve és tanácstalanul néztem őt. Ekkora idióta nem lehetek!
Konyhába indulva jeges borogatást készítettem, hogy ha magához tér legyen mivel ápolgatni. Ahogy készen lettem és visszamentem a szobába, Sebastian kezdett magához térni.
Elé guggoltam és finoman a fejéhez nyomtam a borogatást, amitől felszisszent.
- Miért ütöttél le? – kérdi félve tőlem,
- Azt hittem betörő vagy! – néztem rá bűnbánóan. – Nem úgy volt, hogy már Bahrainban vagy? – vontam kérdőre és átkoztam magam az elhamarkodott cselekedetem miatt.
 - De igen, viszont úgy gondoltam, megleplek, és együtt utazunk oda. Aú! – szólt felszisszenve és fejéhez kapott.
- Ne haragudj! – suttogtam és átadtam a borogatást neki. Mielőtt még felállhattam volna, megfogta a kezem és visszahúzott magához.
- Maradj itt! – nézett rám kérlelően, mire én leültem mellé. – Ne okold magad az egészért! – simított rajtam végig és felemelte tekintetem, hogy ránézhessek. – Ettől még ugyanúgy szeretni foglak! – suttogta, én meg hozzábújtam.

30.fejezet

Másnap kissé fejfájósan keltem. Lehet túlzásba vittem az italozást az éjjel, de hát buli volt, ünnepelni kellett!
Mellettem Sebastian még békésen aludt. Még mindig csodálkozom az este kimenetelén, de örülök, hogy így alakultak a dolgok.
Óvatosan kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Zuhanyzás kissé tompította a fejfájásom, de nem múlt el teljesen.
Épp mikor magam köré csavartam a törülközőt, hallottam, hogy valaki benyit.
Ijedten fordultam az ajtóban álló személy felé.
- Jesszusom Jaime! Te nem ismered a kopogást? – korholtam le az álmos félmeztelen spanyolt.
- Nem tartozik erősségeim közé! Na de ha lehet, most magamra hagynál? – kérdi célozgatva a dolgára.
Én csak elvigyorodtam és kimentem onnan.
Konyhából már áradtak fel a finom illatok, valaki már szorgoskodik.
Visszamentem a szobába, ahol Sebastian már ébredezett.
- Jó reggelt! – köszöntöttem mosolyogva és a szekrényemben kezdtem turkálni ruhák után.
A férfi nem szólt semmit, csak nézett.
Ruhákkal a kezemben visszaindultam a fürdőbe, ahonnan csak akkor jött ki Jaime.
- Ez sokáig tartott! – jegyeztem meg neki vigyorogva.
- Nem baj, de legalább valami szépre gondoltam közben! – nézett végig mosolyogva rajtam és ott hagyott.
Lökött ez a srác…
Gyorsan felöltöztem és mentem is vissza a szőkeséghez.
Szerintem még nem teljesen ébredt fel, hiszen csak nézett, nem szólt semmit.
- Ha sikerül magadhoz térned és rendbe tenni magad, akkor gyere le a konyhába! – szóltam hozzá és egy puszit adtam az arcára, minek következményeképpen megragadta a derekam és az ágyba húzott.
- Ezek szerint nem álmodok! – suttogta és megcsókolt.
Csak nevetni tudtam.
- Nem bizony! – szóltam mosolyogva és végig simítottam az arcán.

Többiek
- Annak ellenére, hogy mennyire ellentétek voltak, hogy összejöttek nem? – kérdi Naomi Hayleytől, és leült az asztalhoz Jenson mellé.
- Sokszor pont az ellentétek vonzzák egymást. –szólt Nico Hayley helyett és egy poharat nyújtott barátnője felé.
Talán ez a két ellentét még sokra viszi együtt. – szólt Jenson és belekortyolt kávéjába. – Szerintem Liz jó hatással lesz Seb teljesítményére, nem mintha eddig rossz lett volna. – célzott a világbajnoki címeire a férfi és a lépcső felé tekintett.
- Csak nem babaprojekten vagytok máris? – nézett Hayley a két fiatalra, akik a lépcsőn jelentek meg.
- De! Pont úgy, mint te és Nico! – válaszolt vissza nevetve Liz és ő is leült a baráti társaságba.
- Gyorsan fognak így szaporodni a Forma 1-es utánpótlások, nem gondoljátok? – kérdi Naomi nevetve és hozzábújt Jensonhoz.
- Nekünk is kellene alkotni egyet nem? – kérdi a férfi és elnevette magát a lány arca láttán.
- Nyugi ráérünk még! – szólt és megpuszilta Naomi homlokát.
- Nocsak, mindenki gyereket akar hirtelen? – lépett be Jaime is a beszélgetésbe, ahogy kijött a konyhából.
- Csak azután, amint megszületett az első bébid! – szólt Liz és mindenkiből kitört a nevetés, hisz a spanyol kissé elfehéredett a gondolatra.
- Gondolj bele! Tök jó buli lehet, amikor a kis Jaime-val játszotok majd a keverőpultod mögött! – szólt Seb és már fulladozott a nevetéstől.
- Na jó hagyjuk abba ezt az eszmecserét! Még én magam se komolyodtam meg, nem hogy gyereket vállaljak! – szólt kissé duzzogva a spanyol és neki látott a reggelijének.
- Csak poénkodtunk, nyugi! – szólt Liz és megpuszilta Jaime arcát.
- Rossz vicc volt! – dünnyögte és nem vett tudomást az ott ülő társaságról.

Naomi
- Hogy gondoltad te azt, hogy még ráérünk? – kérdem Jensontól, mikor visszavonultunk a szobánkba.
- Hát gondoltam komolyabb vizekre is terelgethetnénk a kapcsolatunkat. – szólt félve az én kék szeműm.
- Figyelj, én nem akarom rád erőltetni az akaratom, de szeretném, ha tudnád én szeretlek téged, és igazán komolyan gondolom ezt az egészet! Megértem, hogy ha te még nem szeretnéd, én akkor is melletted fogok maradni, persze, ha te is úgy akarod! – szólt a férfi mire én nem tudtam mit szóljak.
Érzem azt, amit ő. Szerintem már jobban kötődöm hozzá, mint Michaelhez, de ez a babatéma még kicsit elhamarkodott dolog.
Finoman arcához értem és megcsókoltam őt.
- Szeretném, ha mellettem maradnál! – suttogtam és hozzábújtam.

29.fejezet

Bent

-          Nézzétek csak! – szólt Jaime az ablakból vigyorogva a többieknek és kimutatott a kertbe.

A két lány, ahogy odafordult teljesen meglepődött, de nagyon örültek a látványnak.

Liz és Sebastian oly sok veszekedés után végre egymással lehettek.

-          Végre! – szólt magához ölelve Hayleyt Nico és boldogan nézte, hogy végre megtörtént az amire annyira vártak.

-          Ha te ennek örülsz, akkor mi volt az a magánakció? – kérdi furcsállva Hayley a bátyjától, hisz nem értette az egészet. Az oké, hogy Liz és Seb végre együtt vannak, de akkor Jaime tulajdonképpen mit akart Liztől?

-          Reméltem, hogy ezzel cselekvésre bírom a két turbékoló galambot. – vigyorgott és felemelte poharát, ezzel is köszöntve az őket figyelő párost. Lizék csak nevettek és felültek ültükből.

-          Lökött vagy bátyus, mondtam már? – szólt nevetve Hayley és belekarolt Jaimeba, hogy visszamenjenek a keverőpulthoz.

-          De okos! – kacsintott a lányra és vele tartott.

-          Kicsit sok egót adott a teremtő, nem gondolod? – szólt Naomi és ő is belekarolt Jaimeba.

-          Az nem baj! Lényeg, hogy van mire! – nevetett és mosolyogva figyelte Lizéket, akik épp beléptek a bejárati ajtón.

Elizabeth

Nem gondoltam volna, hogy megteszem ezt, de kivételesen nem a realitásra összpontosítottam, hanem a szívemre.

Éreztem a Sebastianból áradó szeretetet, ami nagyon jól esett.

Kint a hintaágyon rossz volt nézni, ahogy maga alatt volt. Szavak nélkül is lehetett tudni, hogy teljes mértékben magát okolja, azért amit bent látott, pedig tudhatná, hogy nem engedem olyan könnyen magam, főleg nem egy spanyol csődörnek.

Jó, tény, hogy Jaime nagyon jól néz ki, de azért ne erőltessük azt ami nem megy!

Már a nyakamban csillogott a Sebastiantól kapott nyaklánc, ami vonzotta is a tekinteteket. Elismerően nézett végig rajtam mindenki, ami még inkább jól esett, köszönhetően a mellettem lévő szőkeségnek.

Immár velünk együtt folytatódott a buli, melyet nagyon élveztünk.

Jaime őrületes partyt csapott a keverőpult mögött, a tömeg legnagyobb örömére.

Hajnalig cask táncoltunk, mikor elkezdett szálingózni a nép haza felé.

Mindazoktól búcsút vettem, akik mentek, de a törzstagokkal: Naomival, Jensonnal, Hayleyvel, Nicoval,Jaimeval és nem utolsó sorban Sebatiannal maradtunk kiélvezni a buli hátra lévő idejét.

Anya csak az ajándékozásig maradt, utána pedig elment az egyik jó barátnőjéhez. Nem akarta, hogy zavarjon bennünket. Legalább ki tudja pihenni magát, ugyanis olyan buli mellett amit rendeztek tiszteletemre, biztosan nem tudott volna pihenni egy szemhunyásnyit sem.

Mikor már csak mi maradtunk Jaime valami lágy zenét tett be relaxálásképpen és hozzánk csapódott egy pezsgősüveg társaságában. Mindenkinek töltött és köszöntőre emelte poharát.

-          Bár mi nem ismerjük annyira egymást, de bízom benne ez megváltozik. Hiszem, hogy nagy barátság fog kialakulni köztünk, ha már több nem lehet! – szólt és elnevette magát, ahogy Hayley beleütött a vállába. – De komolyra fordítva a szót, örülök, hogy ezen a napon ilyen csodálatos emberekkel ünnepelhettem! Boldog születésnapot Elizabeth! – fejezte be mondandóját Jaime és koccintottunk.

Még sokáig beszélgettünk, mikor elhatároztuk, hogy kipihenjük az estét. Mindenki ment a saját vendégszobájába, míg én a régi szobámba. Sebastian csak az ajtóig követett, ahol el akart köszönni.

-          Mégis hova akarsz menni? – kérdem meglepve tőle.

-          Hát a nappaliba, aludni! – válaszolt megszeppenve, mire én a pulcsijánál fogva magamhoz húztam és úgy néztem fel rá.

-          És ki engedte meg, hogy oda menj? – mosolyogtam rá és végig simítottam arcán, mire ő megfogta a kezem.

-          Én? – válaszolt és a kezembe puszilt.

-          Gyere! Itt alszol! – szóltam és be akartam menni az ajtón, mire ő visszafordított maga elé és megcsókolt.