20.fejezet

Sebastian

Olyan szintű pánik rohamot kapott Liz, hogy nem tudta abbahagyni a sírást. Végül az orvos, aki sikeresen stabilizálta Liz apjának állapotát, adott be Liznek nyugtató injekciót.

Egy idő után megnyugodott, de jobbnak láttam azt, hogy elvigyem a kórházból.

Apáék meglepve fogadták, hogy a házukba vittem a lányt.

Tommi se tudta mire vélni cselekedetem, ezáltal még várni fog egy beszélgetés vele.

A szobámban leültettem Lizt és kimentem egy bögre teáért, hátha segít neki.

A lány nem szólt semmit. Némán átvette a bögrét és maga elé tekintett.

Nem akartam semmivel se megbántani, nem akartam, hogy újra baja legyen, így csak csöndben hagytam feldolgozni az eseményeket.

Ki kellett még pakolnom, de nem akartam zajt csapni. Féltem.

Nem tudtam már mit lépjek ami Liznek is jó. A lány továbbra se volt hajlandó beszélni, így gondoltam kimegyek apáékhoz.

Sikerült elmagyaráznom mindent nekik, de még mindig nem értették cselekedetem okát. Azt talán még sem mondhatom, hogy azért teszek mindent, mert szeretem ezt a lányt. Furcsán is jönne ki, hogy viszonzatlanul vagyok szerelmes.

Tommi inkább kihívott a ház kert részébe, hogy ott beszéljük meg a dolgokat.

-          Ő az a lány? – kérdi, ahogy kiértünk a hóesésbe.

-          Igen! – válaszoltam és zsebre dugtam a kezem.

Hideg volt kint, viszont jó volt kissé lecsillapítani ezzel is az érzékszerveimet.

-          Még mindig szereted igaz? – kérdi Tommi és várta a válaszom.

Akármennyire is akartam leplezni, teljesen elárultam magam ezzel az egésszel. Lehet, hogy dühös voltam rá, de mindvégig szerettem őt. Mindvégig ő volt az a lány, akiért hevesebben kezdett dobogni a szívem. Csak bólintottam.

-          Azt ugye tudod, hogy nem most kellene rámozdulnod? Eléggé kiszolgáltatott állapotban van jelenleg. Ne játszadozz vele! – szólt a férfi, melyre igazat is adtam neki.

Eszem ágában sincs ilyet tenni. Hagyom, hogy a régi Liz legyen újra és beletörődök mind abba, ami utána fog következtetni.

Készen állok egy újabb elutasításra. Inkább nem is próbálkozom, meg kell próbálnom máshogy tekintenem rá, de így nehéz.

Még egy ideig beszélgettünk Tommival, miután gondoltuk, hogy ideje visszatérnem a lányhoz.

A szobában még mindig ugyanúgy meredt előre. Valahogy vissza kell hoznom az életbe, mert ez a semmilyen állapot rosszabb, mintha elájult volna.

-          Figyelj! Ha gondolod, készítek egy fürdőt számodra! – ajánlottam fel neki, de csak lassan jutott el hozzá a mondandóm.

A nyugtató teljesen kiütötte, jó hogy még magánál van. Lassan felém emelte kifejezéstelen tekintetét és bólintott. Újra magára hagytam.

Illatos gyertyákkal pakoltam tele a fürdőt, miközben forró vizet engedtem.

Liz olyan, mintha ő maga is kómába esett volna. Elvezettem a fürdőszobáig, ahol egyedül hagytam.

Csak remélni tudtam, hogy minden rendben lesz vele.

Több mint egy óra múlva lépett be törölközőbe csavarva, mely engedte mutatni formás alakját és szép lábait.

Jesszusom, ez rosszabb, mint az önmegtartóztatás! Ezt nem fogom sokáig bírni.

Ruháim közül kikaptam egy kényelmesebb szettet, amit odaadtam neki, hogy vegye fel, én addig kimentem a szobából.

Negyed óra múlva visszatértem, de Liz még mindig nem volt felöltözve, csak ült és fogta a ruhákat.

Végképp nem tudtam mitévő legyek.

Elé guggoltam és megfogtam a kezét.

-          Minden rendben lesz! – életem leghülyébb szövege, de jobb mintha tétlenül nézném a transz állapotát. – Tudd, rám bármikor számíthatsz! – néztem a szemeibe és láttam csillogásából, értette, amit mondtam. – Öltözz fel kérlek, utána pihenj le! – szóltam és megsimogattam az arcát. Érintésem közben becsukta szemeit, ezzel is jobban átélve az együttérzést.

Szívszorító látvány volt, ahogy újra kinyitotta szemeit. Annyi szomorúságot, amennyit az ő szemei tükröztek, még sose éltem át.