13.fejezet

Berlin repterére vitt. Úristen, komolyan gondolta azt a repülést?

Sebastian magabiztosan vezetett egy viszonylag kis géphez, ahol egy Gustav nevű vezetőt köszöntött.

-          Ugye ezt nem gondoltad komolyan? – kérdem bizonytalanul, mikor egy fülhallgatóval a kezében közelített felém.

-          Mint látod de! – vigyorgott még mindig a szőke fiú és megvárta, hogy felvegyem a fülhallgatót. Miután ezt megtettem, támogatóul a hátamra tette a kezét és elindultunk a géphez. Nem normális ez a srác!

Beültünk egymás mellé a gépbe. Én kissé feszült voltam, hiszen nem tudtam mi fog várni engem.

Sebastian óvatosan megfogta a kezem, ezzel is jelezve azt, hogy nem lesz semmi baj. Felszálltunk a géppel.

Ha repülök, akkor mindig óvatosan, egyenletesen repülök, de ez a repülő nem az egyenletes repülésről híres.

A hirtelen fordulásoknál mindig szorítottam egyet a fiú kezén. Eleinte még rám-rám nézett, de egy idő után már csak az ablakon nézett ki.

Meseszép fentről Berlin fénye. Mintha épp Csodaországba mentünk volna épp, annyira csodálatos volt. Annyi biztos, hogy felejthetetlen élmény volt ez.

Miután leszálltunk a gépről és elköszöntünk Gustavtól, visszamentünk Sebastian autójához.

-          Remélem nem volt olyan vészes, mint ahogy először gondoltad. – nézett rám mikor odaértünk. Még várt azzal, hogy elmenjünk innét.

-          Nem! Nagyon tetszett! Köszönöm ezt az élményt! – mosolyogtam rá és vártam, hogy induljunk.

Sebastian

Tartózkodóbb nem is lehetne ez a lány! Pont ez tetszik benne, egy olyan lány, akinek a barátságáért meg kell küzdenem. Nem is tudom mikor csináltam ilyet utoljára. Hírnevemnek köszönhetően pont hogy keresték a kapcsolatot velem. Elizabeth nem ilyen.

Élveztem ezt a pár pillanatot, amíg szemtől szemben lehettem vele, de kapcsolnom kellett, hogy túl sok ideje figyelem a lányt.

-          Hazaviszlek! – szóltam hirtelen és kinyitottam előtte az ajtót. Még rám nézett, ezután beszállt az autóba.

Csendben ültünk egymás mellett. Zavart ez a szótlanság, hallani akartam a hangját.

Elnavigált a házáig, ahol le is állítottam az autót. Csöndesen nézett előre, aztán pedig rám.

-          Köszönöm ezt az estét! – szólt halkan és kinyitotta az autó ajtaját.

-          Hajlandó lennél még találkozni velem? – szóltam mielőtt kiszállt volna az autóból. Visszanézett rám és látszott rajta a bizonytalanság. El nem tudom képzelni mi mehet végbe épp a lányban, de talán még jót is jelenthet ez számomra.

-          Majd meglátjuk! – válaszolt és kiszállt. Becsukta maga után az ajtót és elindult a bejárati ajtaja felé. Még visszanézett rám, intett egyet és az ajtó mögött.

Úgy érzem nem ez volt az utolsó találkozásunk! Legalább is ha rajtam múlik biztosan!

Elizabeth

Bármennyire is tetszett ez az este, akkor is ugyanazt érzem, mint eddig: nem kellene ezt csinálnom vele.

Igaza volt abban, hogy más futamokon és más civilben.

Ég és föld a két Sebastian!

Mikor befeküdtem az ágyba még magam előtt láttam Sebastian mosolygós arcát, amit gyorsan el is hessegettem a képzeletemből.

Nem fogom ilyen könnyen magamhoz engedni! Azt már nem!