Sebastian
Arra azért nem gondoltam, hogy ennyire megváltoztatja Elizabethet az a nap.
Próbálom elérni, de csak az üzenetrögzítőjével tudok kommunikálni. Felettébb idegesít, hogy ilyen lett.
Félek szerelmes lettem ebbe a lányba,de így hogy ellök magától csak felbosszant.
Elkezdődtek a téli edzések, hogy formában maradhassak a következő idényig.
Marknak Ausztrália kietlen részei, nekem pedig Ausztria hegyvidékei jutottak. Cserélnék vele, ugyanis nem olyan jó két méteres hóban futni az elérendő célig.
Már Tommi is észrevette, hogy nem teljesen vagyok önmagam. Elizabeth még az eszemet is elveszi.
- Rossz nézni, hogy ilyen vagy! Ha nő problémád van, azonnal oldd meg! Ez csak benne tesz kárt, ami az én munkám és persze a tiéd rovására megy! – szólt kissé kibukva a finn fiatalember, ugyanis napok óta nem teljesítek valami jól.
Igaza van! Rendszereznem kell magamban mindent!
Elizabeth
Egy idő után megszűntek Sebastian hívásai, így gondoltam végre nyugtom lesz tőle.
Egy időre New Yorkba utaztam a divathétre. A tavaszi kollekció mustrája van épp.
Két jó barátnőm is velem tartott az útra. Míg ők élvezték a műsort, addig én nagyon feszült voltam. Az elitség pontozza a ruhákat, ami nagyon sokat számít nekem, hisz ők alkotják meg a véleményt róluk.
- Csodálatos ruhákat készítettél megint! – karolt belém Naomi. Kedves tőle, hogy ilyet mond nekem. Némileg megnyugtat, hogy kettejüknek biztosan tetszik.
Elég jó pontokat kaptam,de a vélemények csak másnap kerülnek napvilágra a Times magazinban.
Szinte mind a tíz körmömet lerágtam már idegességemben, mikor a szállodai telefonon szóltak, hogy várnak a recepción.
Sebastian
Önfejűségem határtalan. Tommi folyamatos rosszallása és az eredményeim hatására sürgetni kezdtem a dolgokat.
Liz asszisztensétől, Petrától sikerült megtudnom, hogy a lány Amerikában van a divathéten.
Azon nyomban csomagolni kezdtem és repülőre ültem.
A hol létét már nehezebb volt kiderítenem, de a segítségemre volt Jenson, aki barátnőjének hála tudta hol tartózkodnak a lányok.
A szálloda felé vettem utam. Nem tudtam még hogyan adom elő magam Liznek, de látnom kellett már.
A recepciós eléggé magasan hordta az orrát, így először nem volt hajlandó szóba állni velem. Kisebb lekenyerezés árán sikerült elérnem, hogy Lizt lehívassa a hallba.
Pár perc elteltével a lány lent is volt, és mint aki rémeket látott volna, úgy tekintett rám.
- Te mit keresel itt? – vetette nekem a kérdést nem túl kedves hangnemben. Néha talán jobb volna megfontolnom azt, amit teszek, vagy tenni fogok.
- Beszélni szeretnék veled! – szóltam halkan és próbáltam kiinvitálni a szálloda elé. Liz nem mozdult.
- Mondd! – szólított fel és kart karba öltve várta mit szólok. Hát nem túl ideális környezet az egész megtárgyalására annyi szent. Mélyet sóhajtottam és elkezdtem mondandóm.
- Nem tudom mi oka van annak, hogy nem vagy hajlandó beszélni velem, de engem kifejezetten érdekelne a miért oka! Szeretnék veled lenni, de úgy nehéz, ha ember számba se veszel! Olyan balesetek, mint a szilveszteri cselekedetünk bárki másnál is megtörténnek! Ezért nem fog összedőlni a világ! – talán picit túl nyers voltam, de sikerült elmondanom azt, ami bánt engem. A lány rezzenéstelen arccal figyelt engem.
- Ha nem is dől össze a világ, attól még változni tud. Minden jót! – válaszolt hidegen és sarkon fordult.
Mintha leöntöttek volna egy vödör hideg vízzel, ez úgy ért engemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése