22.fejezet

Sebastian, mint egy testőr úgy követett mindenhova.

Mellettem akart lenni, nehogy valami bajom legyen. A pánik rohamok leküzdése után a testem elég gyakran kapcsolta ki magát, sokszor elájultam, de mostanra jobban lettem.

Apa állapota stabilan maradt, de kómában.

Ha fel is ébred, akkor se biztos, hogy minden rendben lesz vele; testét megviselte a szívroham.

Némileg a kedvem is visszatért, de nem voltam még mindig a régi. Hiába is bizonygattam Sebastiannak a dolgok jó működését, ő akkor is vigyázni akart rám; tudta, hogy közel sem vagyok olyan jól, mint ahogy állítottam.

Estére, hogy mégis csak ki tudja kapcsolni magát, áthívtam Hayleyéket és elküldtem Jensonékkal bulizni.

Nem akart menni, de sikerült rávezetnem, arra, hogy jó kezekben leszek a lányok társaságában.

8-kor meg is történt a váltás.

A lányok először filmezni akartak, utána pedig kibeszélő estet tartani.

Ideje volt már összehoznunk egy csajos estet.

Naomi kiválasztott egy elég csöpögős romantikus filmet, de nagyin tetszett nekünk. Két romantikus lelkemmel együtt fagyis dobozzal a kezünkben sírtunk a happy enden, mikor betoppantak a fiúk.

-          Miért sírtok? Baj van? – kérdi aggódva Nico és rögtön Hayleyhez ment. Lányokkal csak összenevettünk.

-          Nincs semmi baj! – szólt kuncogva Naomi és felállította ültéből Nicot. – Viszont nektek semmi keresni valótok itt! – szólt és ajtón kívülre lökte a három fiút.

-          Szerintem ez nem nagyon tetszett az uradnak! – szólt nevetve Hayley és letette a földre az üres fagyis dobozt.

-          De a tiednek se! – szóltam én is nevetve és magam alá húzva a lábaimat felöltem.

-          Majd megbékélnek! – mosolygott Naomi és visszaült közénk. – Na de mesélj! Mi van veled és Sebastiannal? – adta meg a témát barátnőm, mire Hayley is élénken figyelni kezdett.

Mint a keselyűk, úgy ugranak az újdonságokra. Magamban csak mosolyogni tudtam rajtuk.

-          Annyi amennyit látsz! – válaszoltam röviden és tömören. Lehet hiba volt, mert erre csak még több kérdést kaptam.

-          Ohh, igen? Akkor te is viszonzod a szöszi érzéseit? – kérdi vigyorogva Hayley és tudtam, hogy bebuktam a kérdést. Ebből nem fogok jól kijönni.

-          Csak barátok vagyunk! – válaszoltam magabiztosan.

-          Persze-persze! – vigyorgott Naomi is. – Látjuk ám, hogyan néz rád a srác! Te jelented számára a világot! – szólt rámutatva a tényre, amit eddig is tudtam.

Sebastian akár akarja leplezni, akár nem, akkor is látszik rajta mennyire sokat jelentek neki. Erre nem tudtam mit mondani.

-          Na és ti hogy vagytok a fiúkkal? – próbálkoztam terelni a témát, de a két lány nagyon rá volt kattanva erre, ezért nem szabadultam.

-          A-a! Nem tereled a szót! Most rólad beszélgetünk! – mutatott rám intőleg Hayley és várta reagálok-e valamit – Miért nem jöttök össze? – kérdi és megfogott egy kispárnát, amit átölelt.

-          Nem óhajtok összejönni vele! – bizonygattam, de a két lány csak mosolygott. – Most mi van? – kérdem jó kedvük okát.

-          Majd lehetek a koszorúslányotok? – kérdi Hayley teli mosollyal, mire Naomi is becsatlakozott.

-          Én is! – fűzte hozzá a másik lány, mire nekem tátva maradt a szám.

-          Na menjetek a francba! – nevettem és hozzájuk vágtam egy-egy párnát.

-          Párnacsata! – kiáltotta el magát Hayley és felkapott egy párnát, amit hozzám vágott.

Én se maradtam tétlen. Addig-addig püfföltük egymást, amíg észrevettük, hogy a három fiú vigyorogva figyel minket.

-          Csajok! Új célpont! – mutatott az ajtóba Naomi és Jenson felé repítette a párnát.

Kis gyerekek módjára kergetőztünk a házban, míg kifáradva ki nem terültünk a nappaliban.

-          Nem vagytok normálisak. – szólt lihegve Jenson és megpuszilta Naomi homlokát.

-          Ahogy te sem! – dobta vissza a labdát Naomi és megcsókolta borzas hajú kedvesét.

Mi csak vigyorogva néztük az eseményeket, amíg egymásnak dőlve el nem aludtunk.