2011. december 15., csütörtök

25.fejezet


Hétvége folyamán Sebastian meg is érkezett.
Amíg én a hétvégi zárás teendőit végeztem, addig ő kipakolta a cuccait, amit lényegesnek gondolt használni.
Még mindig nem szóltam a tervemről, de hát időm se volt rá, hogy komolyabban beszéljek vele.
Olyan este nyolc körül kopogott be Petra, hogy bent van Sebastian. Kicsit meglepett, de szóltam, hogy engedje csak be.
A szőke férfi egy köteg papírt fogva lépett be az irodámba.
Rám mosolygott és helyet foglalt az ablak melletti széken.
-          Rendeltem pizzát vacsorára! – szólt és az ölében lévő papírokat kezdte lapozgatni.
-          Rendben. – válaszoltam és elzártam a terveket a szekrényembe. – Azok mik? – kérdem a papírokra mutatva mikor készen lettem.
-          A vasárnapi parádé program menete. – válaszolt és be is csukta a dossziét. – Mehetünk? – kérdi és felállt a székről.
Én csak bólintottam és vettem is fel a kabátot.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha évek óta ilyen jóba lettem volna a sráccal és megmerném kockáztatni, hogy egy kívülálló többnek is nézne minket, mint egyszerű barátokat. Meg tudnám érteni.
A házamig csendesen telt el az út, csak a házban beszéltünk újra.
-          Mit kérsz a pizza mellé? – kérdi Sebastian miután már lepakolta a cuccait.
-          Ásványvíz jó lesz! – válaszoltam az előszobában, ahol a kabátommal babráltam.
Eszembe jutott, hogy holnap anyához akarok utazni.
-          Figyelj Sebastian! – léptem be az étkezőbe, ahol a férfi már nyitotta ki a pizza dobozát. Tekintetét rám emelte és várta mit mondok folytatásul. – Holnap le szeretnék utazni anyához. – szóltam és leültem vele szemben.
Arcán váratlan meglepetés suhant át, amin egyből gondolkozni kezdett.
-          Azt szeretném kérdezni, hogy lejössz-e velem, vagy itt maradsz? – kérdem, közben kivettem egy szeletet a dobozból.
-          Hát, ha úgy jó, hogy csak estére tudnánk odaérni, akkor lemennék veled. – válaszolt és követte példámat.
-          Sok dolgod van holnap? – kérdeztem tőle és teljes figyelmemet rá szenteltem.
Ebédre már ott akartam lenni, de lehet így változik a terv.
-          Elő kell készíteni az autogramm kártyákat, amit holnap kellene aláírogatnom. Sok van belőle. – sóhajtott fel és látszott, hogy nincs oda a boldogságtól, hogy ezt kell csinálnia.
-          Tudok benne segíteni? – kérdeztem és abbahagytam az evést. Nem voltam igazán éhes, de valamit muszáj volt már ennem.
-          Azt nagyon megköszönném! – csillantak fel kék szemei és látszott mennyire hálás emiatt.
Hát, ha már mást nem tudok tenni…

Sebastian
Vagy naiv a lány, vagy én vagyok túl jó színész.
Nem sok kellett volna, hogy eláruljam magam, hogy mindenről tudok.
Mielőtt bementem hozzá, a tükör előtt próbáltam rezzenéstelen arccal beadni magamnak azt, amit végül Liznek is mondtam.
Annyira féltem, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én gondoltam. De még így is jól jártam; segít nekem, de mikor meglátja, azt amit elvállalt, nem biztos, hogy olyan kedves lesz hozzám.
Én se lennék jobb a helyében.
Amíg ő mosogatott, tudtam csodálni nyugodtságát, pedig láthatóan nem volt oda az örömtől, hogy csak később jut le Svájcba.
Annál nagyobb meglepetés fogadja majd!

1 megjegyzés:

  1. Meglepi!!!Én előre ürülök neki!Remélem nem lesz semmi gond abból, hogy ezt a kis partit megszervezik neki. Amilyen makacs egy lány!!! Persze jó értelemben! Nagyon jó rész!! Így tovább csajszi! Puszi!

    VálaszTörlés