25.fejezet

Hétvége folyamán Sebastian meg is érkezett.

Amíg én a hétvégi zárás teendőit végeztem, addig ő kipakolta a cuccait, amit lényegesnek gondolt használni.

Még mindig nem szóltam a tervemről, de hát időm se volt rá, hogy komolyabban beszéljek vele.

Olyan este nyolc körül kopogott be Petra, hogy bent van Sebastian. Kicsit meglepett, de szóltam, hogy engedje csak be.

A szőke férfi egy köteg papírt fogva lépett be az irodámba.

Rám mosolygott és helyet foglalt az ablak melletti széken.

-          Rendeltem pizzát vacsorára! – szólt és az ölében lévő papírokat kezdte lapozgatni.

-          Rendben. – válaszoltam és elzártam a terveket a szekrényembe. – Azok mik? – kérdem a papírokra mutatva mikor készen lettem.

-          A vasárnapi parádé program menete. – válaszolt és be is csukta a dossziét. – Mehetünk? – kérdi és felállt a székről.

Én csak bólintottam és vettem is fel a kabátot.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha évek óta ilyen jóba lettem volna a sráccal és megmerném kockáztatni, hogy egy kívülálló többnek is nézne minket, mint egyszerű barátokat. Meg tudnám érteni.

A házamig csendesen telt el az út, csak a házban beszéltünk újra.

-          Mit kérsz a pizza mellé? – kérdi Sebastian miután már lepakolta a cuccait.

-          Ásványvíz jó lesz! – válaszoltam az előszobában, ahol a kabátommal babráltam.

Eszembe jutott, hogy holnap anyához akarok utazni.

-          Figyelj Sebastian! – léptem be az étkezőbe, ahol a férfi már nyitotta ki a pizza dobozát. Tekintetét rám emelte és várta mit mondok folytatásul. – Holnap le szeretnék utazni anyához. – szóltam és leültem vele szemben.

Arcán váratlan meglepetés suhant át, amin egyből gondolkozni kezdett.

-          Azt szeretném kérdezni, hogy lejössz-e velem, vagy itt maradsz? – kérdem, közben kivettem egy szeletet a dobozból.

-          Hát, ha úgy jó, hogy csak estére tudnánk odaérni, akkor lemennék veled. – válaszolt és követte példámat.

-          Sok dolgod van holnap? – kérdeztem tőle és teljes figyelmemet rá szenteltem.

Ebédre már ott akartam lenni, de lehet így változik a terv.

-          Elő kell készíteni az autogramm kártyákat, amit holnap kellene aláírogatnom. Sok van belőle. – sóhajtott fel és látszott, hogy nincs oda a boldogságtól, hogy ezt kell csinálnia.

-          Tudok benne segíteni? – kérdeztem és abbahagytam az evést. Nem voltam igazán éhes, de valamit muszáj volt már ennem.

-          Azt nagyon megköszönném! – csillantak fel kék szemei és látszott mennyire hálás emiatt.

Hát, ha már mást nem tudok tenni…

Sebastian

Vagy naiv a lány, vagy én vagyok túl jó színész.

Nem sok kellett volna, hogy eláruljam magam, hogy mindenről tudok.

Mielőtt bementem hozzá, a tükör előtt próbáltam rezzenéstelen arccal beadni magamnak azt, amit végül Liznek is mondtam.

Annyira féltem, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én gondoltam. De még így is jól jártam; segít nekem, de mikor meglátja, azt amit elvállalt, nem biztos, hogy olyan kedves lesz hozzám.

Én se lennék jobb a helyében.

Amíg ő mosogatott, tudtam csodálni nyugodtságát, pedig láthatóan nem volt oda az örömtől, hogy csak később jut le Svájcba.

Annál nagyobb meglepetés fogadja majd!