29.fejezet

Bent

-          Nézzétek csak! – szólt Jaime az ablakból vigyorogva a többieknek és kimutatott a kertbe.

A két lány, ahogy odafordult teljesen meglepődött, de nagyon örültek a látványnak.

Liz és Sebastian oly sok veszekedés után végre egymással lehettek.

-          Végre! – szólt magához ölelve Hayleyt Nico és boldogan nézte, hogy végre megtörtént az amire annyira vártak.

-          Ha te ennek örülsz, akkor mi volt az a magánakció? – kérdi furcsállva Hayley a bátyjától, hisz nem értette az egészet. Az oké, hogy Liz és Seb végre együtt vannak, de akkor Jaime tulajdonképpen mit akart Liztől?

-          Reméltem, hogy ezzel cselekvésre bírom a két turbékoló galambot. – vigyorgott és felemelte poharát, ezzel is köszöntve az őket figyelő párost. Lizék csak nevettek és felültek ültükből.

-          Lökött vagy bátyus, mondtam már? – szólt nevetve Hayley és belekarolt Jaimeba, hogy visszamenjenek a keverőpulthoz.

-          De okos! – kacsintott a lányra és vele tartott.

-          Kicsit sok egót adott a teremtő, nem gondolod? – szólt Naomi és ő is belekarolt Jaimeba.

-          Az nem baj! Lényeg, hogy van mire! – nevetett és mosolyogva figyelte Lizéket, akik épp beléptek a bejárati ajtón.

Elizabeth

Nem gondoltam volna, hogy megteszem ezt, de kivételesen nem a realitásra összpontosítottam, hanem a szívemre.

Éreztem a Sebastianból áradó szeretetet, ami nagyon jól esett.

Kint a hintaágyon rossz volt nézni, ahogy maga alatt volt. Szavak nélkül is lehetett tudni, hogy teljes mértékben magát okolja, azért amit bent látott, pedig tudhatná, hogy nem engedem olyan könnyen magam, főleg nem egy spanyol csődörnek.

Jó, tény, hogy Jaime nagyon jól néz ki, de azért ne erőltessük azt ami nem megy!

Már a nyakamban csillogott a Sebastiantól kapott nyaklánc, ami vonzotta is a tekinteteket. Elismerően nézett végig rajtam mindenki, ami még inkább jól esett, köszönhetően a mellettem lévő szőkeségnek.

Immár velünk együtt folytatódott a buli, melyet nagyon élveztünk.

Jaime őrületes partyt csapott a keverőpult mögött, a tömeg legnagyobb örömére.

Hajnalig cask táncoltunk, mikor elkezdett szálingózni a nép haza felé.

Mindazoktól búcsút vettem, akik mentek, de a törzstagokkal: Naomival, Jensonnal, Hayleyvel, Nicoval,Jaimeval és nem utolsó sorban Sebatiannal maradtunk kiélvezni a buli hátra lévő idejét.

Anya csak az ajándékozásig maradt, utána pedig elment az egyik jó barátnőjéhez. Nem akarta, hogy zavarjon bennünket. Legalább ki tudja pihenni magát, ugyanis olyan buli mellett amit rendeztek tiszteletemre, biztosan nem tudott volna pihenni egy szemhunyásnyit sem.

Mikor már csak mi maradtunk Jaime valami lágy zenét tett be relaxálásképpen és hozzánk csapódott egy pezsgősüveg társaságában. Mindenkinek töltött és köszöntőre emelte poharát.

-          Bár mi nem ismerjük annyira egymást, de bízom benne ez megváltozik. Hiszem, hogy nagy barátság fog kialakulni köztünk, ha már több nem lehet! – szólt és elnevette magát, ahogy Hayley beleütött a vállába. – De komolyra fordítva a szót, örülök, hogy ezen a napon ilyen csodálatos emberekkel ünnepelhettem! Boldog születésnapot Elizabeth! – fejezte be mondandóját Jaime és koccintottunk.

Még sokáig beszélgettünk, mikor elhatároztuk, hogy kipihenjük az estét. Mindenki ment a saját vendégszobájába, míg én a régi szobámba. Sebastian csak az ajtóig követett, ahol el akart köszönni.

-          Mégis hova akarsz menni? – kérdem meglepve tőle.

-          Hát a nappaliba, aludni! – válaszolt megszeppenve, mire én a pulcsijánál fogva magamhoz húztam és úgy néztem fel rá.

-          És ki engedte meg, hogy oda menj? – mosolyogtam rá és végig simítottam arcán, mire ő megfogta a kezem.

-          Én? – válaszolt és a kezembe puszilt.

-          Gyere! Itt alszol! – szóltam és be akartam menni az ajtón, mire ő visszafordított maga elé és megcsókolt.