31.fejezet

Egy hét telt el a születésnapom óta. A fiúk visszamentek készülni, hiszen lassacskán verseny lesz. Furcsa lesz így kapcsolatunk, hogy Sebastiannal alig-alig fogjuk látni egymást.
Bahraint követően nekem Portugáliába kell utaznom az egyik énekes csajszinak ruhát készíteni a fellépéseire.
Bonyolult ez az egész ügy, ahogy van.
Petra lépett be az ajtómon telefonnal a kezében.
-  Miss Alguersuari keresi önt! – szólt a lány és átadta a készüléket.
- Szia Hayley! – köszöntem bele a telefonba.
- Szia Liz! Csak azt szeretném kérdezni, hogy velünk utazol-e Bahrainba? – kérdi a lány izgatottan.
Hát igen, a verseny eléggé fel tudja villanyozni, főleg hogy a párja is a mezőny egyik tagja.
- Lehetséges! Még nem tudom! – válaszoltam a lánynak és búcsút is vettünk egymástól.
Tényleg nem tudtam, hogy mikor-hogyan megyek ki oda. Még Sebastiannal se beszéltem erről.

Sebastian
Lehet őrültség, amit csinálok, de nekem szükségem van rá. Christian ki lesz akadva, de most van talán az utolsó lehetőségem, hogy a legtöbb időt vele töltsem.
Szólt, hogy a verseny után neki el kell utaznia, addig pedig csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot.
A felhők egyre csak suhantak el mellettünk. Remélem jól cselekszem.

Elizabeth
Fáradtan, kulcsot alig beletalálva a helyére estem be az ajtón. Alig hogy visszazártam az ajtót, halk pakolászó hangot hallottam a szobámból. Kissé megijedtem, de nyugalmat erőltetve magamra a konyhába indultam valami eszközért, amivel meg tudom védeni magam. Egy serpenyőt vettem magamhoz és támadólag felemelve közelítettem meg a szobám.
Ha azt hiszi, hogy ilyen könnyen be lehet törni hozzám, akkor hatalmasat tévedett. Az ajtóban egy viszonylag magas férfit pillantottam meg, aki háttal nekem igen aktívan pakolászott. Hát addig kell cselekednem, amíg nem vesz észre.
Közelebb mentem hozzá és teljes erőt beleadva fejbe vágtam.
A férfi ájultan esett össze, mire én fellélegeztem.
Óvatosan megfordítottam áldozatom, és ahogy megláttam azt, aki előttem hevert, szinte falfehérré váltam.
Az én szőkeségemet ütöttem le.
Kisebb pánik fogott el, nem tudtam mitévő legyek. Felültettem az ágynak döntve és tanácstalanul néztem őt. Ekkora idióta nem lehetek!
Konyhába indulva jeges borogatást készítettem, hogy ha magához tér legyen mivel ápolgatni. Ahogy készen lettem és visszamentem a szobába, Sebastian kezdett magához térni.
Elé guggoltam és finoman a fejéhez nyomtam a borogatást, amitől felszisszent.
- Miért ütöttél le? – kérdi félve tőlem,
- Azt hittem betörő vagy! – néztem rá bűnbánóan. – Nem úgy volt, hogy már Bahrainban vagy? – vontam kérdőre és átkoztam magam az elhamarkodott cselekedetem miatt.
 - De igen, viszont úgy gondoltam, megleplek, és együtt utazunk oda. Aú! – szólt felszisszenve és fejéhez kapott.
- Ne haragudj! – suttogtam és átadtam a borogatást neki. Mielőtt még felállhattam volna, megfogta a kezem és visszahúzott magához.
- Maradj itt! – nézett rám kérlelően, mire én leültem mellé. – Ne okold magad az egészért! – simított rajtam végig és felemelte tekintetem, hogy ránézhessek. – Ettől még ugyanúgy szeretni foglak! – suttogta, én meg hozzábújtam.