28.fejezet

A torta felszeletelése után nem is tudtam merre szakadjak.

Mindenkivel akartam pár szót váltani, de ekkora tömegben ez nem volt annyira lehetséges. Hayley és Naomi társaságában töltöttem a legtöbb időt. Nico és Jenson is olykor-olykor hozzánk csatlakozott, de Sebastiant alig láttam, pedig beszéltem volna vele.

Jelenleg is a két párossal töltöttem az időt, mikor Jaime odajött hozzánk.

-          Hogy érzi magát az ünnepelt? – kérdi nagy kedvvel és derekamnál fogva magához húzott.

Én csak meglepve néztem először rá, utána pedig segélykérően a lányokra.

Ahogy mellettem állt úgy néztünk ki, mint akinek a birtokában állok.

-          Prímán! – válaszoltam és próbáltam lökni egy kicsit rajta, hogy ne álljon ennyire közel hozzám, de ő csak nem tágított.

Inkább italba fojtottam meglepettségem és hagytam… ha neki ez jó, hát rajta! Többször úgy sem lesz rá alkalma, ha rajtam múlik főleg…

-          Ennek örülök! És készen állsz a bulira? – kérdi és sokat sejtetően tekintett rám.

-          Jaime, egész véletlen neked nincs dolgod? – kérdi enyhe célzással Hayley a spanyoltól.

-          De igen! Az első szám a tied! – szólt újra rám nézve és egy puszit adott az arcomra.

Mint Trója, úgy álltam ott megsemmisülve.

Ilyen durva nyomulásban régen volt már részem.

Hálát adok Hayleynek, hogy felszabadított bátyja közeledéséből.

A férfi beállt a keverőpult mögé és csakugyan nekem küldte az első számot.

Azt hiszem hosszú este elé nézek.

Sebastian

Szomorúan vettem tudomásul, hogy Elizabeth engedett Jaimenak.

A spanyol csak úgy tekintett rám a keverőpult mögül, mint akiről sugárzik, hogy ő nyerte meg a versenyt.

Nem gondoltam volna, hogy ez a lány így beadja a derekát neki.

Mit csináltam rosszul?

Talán nekem is ilyen nyomulósnak kellett volna lennem? Nem-nem… tudod mi lett a következménye a csóknak és a szállodai incidensnek…

De akkor neki miért engedett?

Erre innom kell! – határoztam el magam és egy pohár whiskyvel a kezemben elhagytam a házat.

Kint a kertben a hintaágyon ültem és csak néztem a pohárban úszkáló jégkockákat…

Igaza volt Hannanak: semmi esélyem se lesz a lánynál.

Tudta jól, hogy tetszik nekem Liz, de válltig állítottam, hogy nem akarok tőle semmit.

Most meg itt vagyok közel ahhoz a lányhoz, aki elrabolta a szívemet, de ő maga rám se bagózik.

Igen Sebastian, ezt jól megcsináltad! Gratulálok neked!

-          Miért itt vagy? Miért nem odabent? – kérdi a hátam mögülről áradó lágy női hang. Legalább hagyna nekem nyugtot, ha már mindenkinek a tudtára adta, hogy Jaimenak ad szabad utat.

-          Túl sok volt a benti tömeg, gondoltam kiszellőztetem a fejem. – válaszoltam és nagyot kortyoltam az italomból. Nem akartam ránézni. Így is olyan vagyok, mint akit eltiportak.

-          Szabad? – kérdi fölöttem állva a lány, mire én csak megrántottam a vállam.

Őrjítő, hogy oly közel van, mégis oly távol…

Miért pont Jaime? – kérdeztem volna tőle, de jogtalanul. Köztünk nem volt semmi, így hiába vonom kérdőre, de azért mégis bánt.

-          Tudtál az egészről igaz? – kérdi miután leült mellém. A bulira célzott.

-          Igen! – válaszoltam kissé morcosan. Továbbra se voltam hajlandó ránézni.

Ha ránézek, biztosan tudni fogja, hogy nincs minden rendben. Csak hagyna már egyedül. Egyre csak a poharamat néztem, mire eldöntöttem, hogy megváltoztatom jófiús mivoltomat és leiszom magam. Másban nem találok jelenleg menedéket.

Sokkal könnyebb lenne, ha nem lenne itt, de hát ezt nem várhatom el tőle, hiszen ez az ő bulija.

-          Nincs is holnap parádé, igaz? – kérdi kedvesen és kezemre tette törékeny kezét, ezzel is akadályozva alkoholizálásomat.

Miért bántasz, te? Ki eldöntöd sorsomat?

Mély sóhaj szakadt ki mellkasomból, mikor eszembe jutott, hogy még nem adtam oda az ajándékát.

-          Megfognád? – kérdem felé nyújtva a poharamat.

Ő csak átvette és várta mit cselekszem.

Benyúlva kabátzsebembe, megtapintottam a kis dobozkát, amit neki vettem. Kivettem onnan és felé nyújtottam.

-          Boldog születésnapot! – szóltam és csak ekkor néztem rá. Meglepettség tükröződött arcán. Hálásan rám nézett és visszanyújtotta poharamat.

Nem akartam végignézni a jelenetet, de mégis kíváncsi voltam mit reagál, ha megpillantja a doboz tartalmát.

Óvatosan kinyitotta és szemein látszódtak mennyire tetszik neki az ajándék.

Egy Swarowski köves nyaklánc volt, melyen virágok díszelegtek a kristállyal kikövezve.

Végig simított arcomon és egy köszönömöt suttogott nekem.

Újra a poharamat kezdtem nézni, mikor arra lettem figyelmes, hogy felemeli tekintetem, hogy ő rá nézzek.

-          Mi a baj? – kérdi és fogva tartotta tekintetem. Nem akartam szólni semmit se, de szemei szinte könyörögtek, hogy magyarázzam meg hangulatom okát.

-          A dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna. – suttogtam válaszul, de láttam ezzel nincs megelégedve, folytatnom kellett. – Te és Jaime! – nyögtem ki végül. – Nem gondoltam vol… - nem tudtam befejezni mondandóm, ugyanis ajkai az enyémre tapadtak és nem engedte, hogy bármit is reagáljak.

Teljesen meglepett ezzel a cselekedetével.

Mikor levált ajkaimról csak félőn nézett rám, mintha valami rosszat tett volna.

A poharamat próbáltam volna valami biztonságos helyre tenni, de ennyi időm se volt, hiszen ezúttal én tapadtam az ő ajkaira. Hallottuk, hogy a pohár csörömpölve földet ért, mire Liz belemosolygott a csókba.

Finoman hajamba túrt, ezzel is átélve a helyzetet.

Nem akartam elengedni, csak magunknak akartam ezt a pillanatot.