Naomi ugyan sokat kérlelt engem, viszont makacsságom miatt, csak az időmérőre mentünk ki Silverstone-ba. Pechünkre továbbra is az a bunkó sofőr fuvarozott minket, de legalább megtudtuk a nevét: Steven.
A McLaren csapat felállított boxánál néztük az időmérőt, mikor egy elég hangos szóváltásra lettünk figyelmesek a szomszéd boxnál. Piros és kék… ezek biztosan a Red Bull emberei.
- Még hogy én mit képzelek? – fordult meg magából kikelve egy magas 35 év körüli férfi, és egy elég fiatal, szőke hajú férfit kezdett el a mutatóujjával hátrafelé lökni. – Nem tudom ki élvez nagyobb megtiszteltetést a csapatnál, de hogy nem én az biztos! – köpte a szavakat melyeknél mindig taszított egyet a fiún. Lehet hozni kellett volna popcornt, itt bunyó lesz.
- Már megint veszekednek! – forgatta meg a szemeit Jenson, akit észre se vettünk, hogy végzett volna a vezetéssel.
- Mindig ezt csinálják? – kérdem hol rá, hol a két felfuvalkodott hólyag felé tekintve.
- Egyre gyakoribb ez a jelenet itt. – ült le mellém Lewis, azt se tudtam, hogy került hirtelen oda hozzánk. – Mark nem tudja elfogadni, hogy Sebastian kihasználja az adottságait, ezáltal ő sokkal sikeresebb. – szólt és ő is nézni kezdte a műsort.
Mintha moziban ülnénk. Mikor nem is veszekedett a két Red Bull pilóta, akkor is látszott rajtuk, hogy legszívesebben egymás torkának esnének. Ezzel a viselkedéssel érték el azt, hogy a csapatukon kívül mindenki kerülje őket.
Lewis-szal nyomomban elindultam körbenézni a boxutcán,de alig mentem el pár csapat mellett, máris egy újabb dráma fültanúi lehettünk, ezúttal a Toro Rosso boxánál.
- Ezek a bikák mindig ilyen balhésak? – kérdem Lewis-tól, aki nemlegesen rázta a fejét.
- Jaime, miért nem engeded, hogy idejöhessek? Hisz csak nézem a futamot! – hallatszódott a dráma egyik szereplőjének a hangja. Ahogy jobban benéztünk, egy alacsony, kék szemű lány nézett fel a nálánál jóval magasabb férfira. 30 centi különbség biztos, hogy volt közöttük.
- Hayley hányszor mondjam el, hogy nem szeretem, ha itt vagy? Anyáék megértették miért nem jöhetnek ki, te miért nem tudod? Nem akarok arra koncentrálni, hogy épp mi van veled, elég a versenyemre koncentrálnom. Nem akarom hogy bármi bajod legyen. – szólt a magas férfi szinte könyörögve, aki beszéde közben rátette a lány vállára a kezét.
Hayley a mondat végére elsírta magát és lerázva magáról a fiú kezeit, kirohant a boxból. Mi csak meglepve néztünk a lány után. Bocsánatot kérve Lewis-tól, a lány után mentem. Egészen a lakókocsikig követtem, ahol hirtelen eltűnt. Tanácstalanul tekingettem körbe-körbe, de nem találtam sehol. Egyszer csak meghallottam, hogy valaki pityereg. Minden bizonnyal Hayley lehetett az. A kerítésnél fekvő soron láttam meg a lányt, ahogy térdét átölelve sírdogált. Odamentem hozzá, leguggoltam elé, de nem tudtam mit mondjak neki, így hát csak egy zsebkendőt nyújtottam felé. A lány félve ugyan, de elvette. Sosem voltam jó a vígasztalásokban. Nem szerettem az érzelgősséget. Naomitól még eltűrtem, hisz a legjobb barátnőmet csak megvígasztalom, ha valami baja van, de a többi esetben nem tudtam, hogy mit csináljak.
A lány szépen lassan megnyugodott, és immár azzal volt elfoglalva, hogy engem fürkészett.
- Minden rendben most már? – kérdeztem és csak utólagosan jöttem rá, hogy nagyobb
hülyeséget nem is kérdezhettem volna. A lány kissé furán, ugyan de bólintott. – Miért vesztetek össze azzal a pilótával? – na a másik hülye kérdés. Liz inkább fogd be és hagyd békén ezt a lányt! De nem tudtam csak úgy ott hagyni. Valami arra késztetett, hogy segítenem kell neki, így próbáltam kiismerni.
- Az a pilóta a bátyám. – válaszolt félig-meddig és máris könnybe lábadtak a szemei. Újra sírni fog. – Jaime nem akarja, hogy nézzem a futamait, de én annyira szeretem ezeket a helyeket, mert itt mindig pezseg az élet. Jaime meg persze a szüleink semmit se engednek meg nekem. – mélyet sóhajtott és csak nézett a távolba – Így próbálom azt a csekély izgalmat becsempészni az életembe. Most is utána utaztam, de látod mi lett az eredménye. – hüppögése miatt az utolsó szavakat már alig hallottam, de megértettem, mit akar mondani.
- Nagyon sajnálom mindezt, de ezt a meglátást, hogy szereted ezeket a helyeket elmondtad neki is? – kérdeztem tőle. Legszívesebben pofon ütöttem volna magam az újabb hülye kérdésem miatt. Hayley csak bólintott. – Egyenlőre nem tudok többet tenni, de ha gondolod gyere át a McLaren boxához és nézd velünk a futamot. – ajánlottam föl neki és kapva-kapva a lehetőségen elmosolyodott beleegyezett. Megöleltem és adtam neki egy tükröt és egy zsepit hogy rendbe tehesse magát. Mindezek megtétele után mentünk vissza a boxutcára, de ezúttal velem maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése