6.fejezet

Fél évvel később

Fél év kellett ahhoz, hogy elhatározzam magam arra, hogy eladjam a házam.

Az elmúlt fél évben itt tartózkodtam, innen küldtem el a munkáimat a céghez, itt gondolkoztam oly sokat az életemről.

Nem mondom azt, hogy nem viselt meg a Gerald-os eset, mert ez nem lenne igaz,, de mégis egész jól bírtam.

Naomi és Hayley is sokat meglátogatott genfi otthonomban. Párszor kijártam velük futamokra, de nem vittem túlzásba. Ezalatt az idő alatt Naomi és Jenson összejöttek, Hayley meg Nico Rosberg-gel. Ennek is meg van a maga története, amire ki is térnék, annak ellenére, hogy nem voltam ott.

Hayley szemszöge – Magyar Nagydíj

Jaime-val újra összevesztünk a futamok miatt. Naomi próbált megnyugtatni, de nem ment neki, annál inkább fogott el a sírógörcs.

A szóváltásunk után sírva hagytam el a Hungaroringet, de azt nem vettem észre, hogy valaki követ engem. Az erdővel szegélyezett út felé vettem utam, hogy biztosan egyedül lehessek. Mindinkább távolodtam, annál elveszettebbnek éreztem magam.

A szántóföldet körül ölelő dombon ültem le és néztem a távoli város házait. Egyre csak sírtam, mikor azt vettem észre, hogy valaki magához von és halkan csitítgat, míg én sírtam. Ahogy sikerült abbahagynom a sírást, felnéztem oltalmazómra, aki egy elragadóan szép arcú férfi volt. Szőkésbarna haja igen csapzottan keretezte arcát, csillogó kék szemei megértést tanúsítottak.

-          Mi bánt? – kérdezte miután csak arra lettem figyelmes, hogy nem tudom levenni szemeimet róla.

Erre a kérdésre megállíthatatlanul jöttek belőlem a szavak, mire megint elsírtam magam.

-          Minden rendbe fog jönni. – suttogta halkan a férfi és újra átölelt. Én pedig hittem neki.

Miután nagyjából megnyugodtam, visszamentünk a pályára, ahol a Mercedes boxához lettem invitálva. Igen, a férfi aki megvígasztalt Nico Rosberg volt.

Futamok alkalmával egyre inkább közeledtünk egymáshoz. Az Indiai Nagydíjon itt szorítottam, azért hogy megszerezze a pole pozíciót, hiszen nagyon sokat javult Nico teljesítménye. És sikerült is neki megszereznie, amiért annyira örült, hogy az autóból kiszállva egyenest hozzám jött oda, és megcsókolt. A csók végeztével megköszönte, hogy kitartottam mellette, ezután elment interjút adni. Annyira leblokkolt az öröm, hogy azt hittem először csak álmodom, de este megvalósult az álmom, ugyanis Nico azt szerette volna, hogy legyek a barátnője, aminek én még inkább örültem csak.

Jelenben

Hát igen, ilyen az élet. Egyszer a naposabbik felét, másszor pedig a sötétebbik felét mutatja. Én az utóbbit kaptam.

Az utolsó nagydíjon, amit Brazíliában rendeztek meg, sikeresen megadta az ívet nekem.

Már biztos volt, hogy a Red Bull-os Sebastian Vettel lesz ismét a világbajnok, de azért én Jensonéknak szurkoltam, hátha kicsit megszorongatják a fiút. Sajnos ez nem valósult meg a rajt-cél győzelme miatt. Az ünneplő csapatot mindenki köszöntötte a sikereik miatt, csak én nem. Nem akartam belefolyni az egészbe, de nem úszhattam meg szó nélkül.

-          Lehet hogy nem vagyok szimpatikus számodra, de azért kicsit lejjebb adhatnád és ünnepelhetnél velünk – hallottam az immár háromszoros világbajnok hangját a hátam mögött.

-          Te pedig lejjebb adhatnál a beképzeltségedből – vetettem oda és le akartam lépni onnan, de karomnál fogva visszatartott a fiú.

-          Miért vagy ilyen velem? Hisz nem is ismersz! – nézett rám őszintén meglepve a szőke fiú, és látszott, hogy próbálná megfejteni a gondolataimat, de ez nem sikerült neki.

-          Ahogy te se engem! – rántottam ki a karom a keze közül és újra ránéztem – Minden jót! – vetettem oda hanyagul és tényleg ott hagytam.

Akármennyire is bánthatta az önérzetét, engem ez nem érdekelt. Vissza akartam menni Genfbe, hogy az utolsó simításokat is elvégezzem a költözködéssel kapcsolatban.