Naomival ahogy Angliában földet értünk, mentünk is elfoglalni a szobáinkat a szállodában. Jonathan, a Mclaren ügyvezetője intézte el, hogy biztonságosan jussunk ki hozzájuk, de mi egy nappal előbb mentünk.
Wokingban körülnéztünk, vásárolgattunk, nevetgéltünk; mintha nem is a munka miatt, hanem üdülni jöttünk volna ide. Kissé feszült voltam a McLaren-es nézeteltérés miatt, de ezt nem mutattam ki. Talán ez is a bajom, hogy sose mutatom ki az érzéseimet. Naomin láttam, hogy élvezi ezt a napot, így mosolyt erőltettem az arcomra és én is élveztem a programokat vele.
Este még megbeszéltük a másnap program menetét, miben megpróbáltam rávenni, hogy menjen szórakozni, de ő hajthatatlan volt és eldöntötte, hogy jön velem.
Reggel korán keltünk, hogy illően üzletember kinézetünk legyen. A szobatelefon csörgéséből tudtam, hogy megérkezett az autónk, így indultunk is. Naomi próbált a sofőrrel kommunikálni, de a férfi ember számba se vette. Ennyit a kedvességről…
A csapat központi épületénél leállt az autó és azt vettem észre, hogy valaki már vár minket, aki ki is nyitotta számunkra az autó ajtaját. Egy magas, kék szemű, barna hajú férfi volt, aki mosolyogva nyújtotta Naomi felé a kezét, hogy ezzel is segítsen a lánynak. Nekem is segített, de már feltűnt, hogy a lány és a fiú között máris kialakult egyfajta vonzalom. Már megérte erőszakosnak lennie Naominak.
- Elizabeth Whiteline vagyok, ő pedig Naomi Donnachou. Jonathan Neale-hez jöttünk. – szóltam a férfihoz akivel kezet ráztunk. A férfi nagyon örülhetett valaminek, mert továbbra is mosolygott.
- Igen, már vártuk magukat. Az én nevem Jenson Button. Oda is vezetem Mr. Neale-hez önöket. – mosolygott továbbra is, és elindult a hatalmas épület felé, nyomában velünk. Naomi is mosolyogva nézett rám, tudtam is mi a következő lépés. Ahogy megláttam Jonathan felénk közeledni, megérintettem Jenson karját, hogy rám figyeljen.
- Nem volna gond, ha itt hagynám Naomit? – kérdeztem tőle. Szeme csillanásából már tudtam is a választ. Ő csak bólintott, mire én csak rájuk mosolyogtam.
Jonathan köszönt nekünk, és mentünk is az irodájába. Viszonylag felfújtam a dolgokat, ugyanis John teljesen korrekt volt, és elfogadta a ruha terveit, amit meg is beszéltünk, hogy a Német Nagydíjra el is készítek nekik. Így is több mint egy órát töltöttünk el a megbeszéléssel.
Mikor épp búcsúzkodtunk, egy kopogásra lettünk figyelmesek amire egy negyvenes évei végén lévő férfi lépett be.
- Ne haragudjon, hogy megzavarom magukat, de Lewis megint tönkretette a diffúzort. – sóhajtott mélyet a férfi és várta mit reagál Mr. Neale.
- Jól van Martin, köszönöm, hogy szólt. – válaszolt a férfi és Martin után elindulva, maga elé engedve engem kimentünk az irodából. – Volna kedve megnézni, hogyan zajlik egy tesztvezetés? – kérdi felém fordulva, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki az amit hallott.
- Hogy ha nem gond, akkor szívesen megnézném! – válaszoltam egy bíztató mosollyal,mire ő is csak elmosolyodott.
- Jenson, gyere! – kiáltott Jenson felé John, aki igen mély beszélgetést folytatott Naomival. A páros egyből szétrebbent, mintha valami titkos dolgon kapták volna rajta őket. A két ifjú jött is.
Ahogy kiértünk, láttuk, hogy egy fekete bőrű férfi bosszankodik,de ez Jenson-ékat hidegen hagyta. A férfi beöltözött védőfelszerelésébe és autóba is ült. Az eredménymutató képernyőknél maradtunk és ott követtük figyelemmel Jenson vezetését. Naomi szinte már megbabonázva nézte a képernyőt. Örülök, hogy magammal hoztam, legalább most lát új dolgokat, amit együtt tapasztalunk meg.
- Jenson elhívott a Brit Nagydíjra, ami most hétvégén lesz. Elmegyünk? – hajolt közel a lány hogy jól halljam, és ahogy felé néztem mondandója végén, már tudtam, hogy ez sokat jelentene számára, így csak bólintottam.
A teszt végén még beszélgettünk egy kicsit, ezután pedig a bunkó sofőrünkkel visszaindultunk a szállodába.
Rosszabb fejleményekre számítottam, de minden a legnagyobb rendben történt. Még a Brit Nagydíjat átvészelem, utána pedig vissza a tervező asztalhoz. Nincs szívem ennek tudatában elszakítani e világból Naomit, de remélem ez is megoldódik valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése