45.fejezet

Arra néztem, amerre Liz mutatott és azt vettem észre, hogy halkan egy szép lassú zene szólal meg. Mindenki elcsendesedett, ahogy a kapu felé tekintett. A kapuban álló pár megszeppenve tekintett végig a vendégseregen, mire mi biztatóul rájuk mosolyogtunk. Naomi csodaszépen festett a rászabott esküvői ruhában, már-már tündöklött Jenson mellett. A férfi Naomi felé emelte karját, ő pedig bele is karolt. Mosolyogva lépdeltek a pódium elé, ahol a pap várt rájuk. Hát a nagy program ezek szerint Naomi és Jenson menyegzője.
Elizabeth nagyon kitett magáért, az biztos. Derekánál fogva magamhoz húztam Lizt és úgy néztük végig, hogyan fogad örök hűséget egymásnak a két fiatal. Ezt követően mindenki Mr. és Mrs. Buttont követte egészen a partig, ahol az ifjú feleség csokordobásra készült.
-  Aki elkapja a csokrom, követi sorsom! – szólt szinte költőien Naomi és megvárta, hogy a nő vendégek összegyűljenek a háta mögött. Liz nem lépett oda, csak várt.
- Te miért nem mész? – kérdem tőle és az arcát fürkésztem. Hanyagul felém emelte tekintetét és csak utána válaszolt.
- Nem hiszek a babonákban! Ahhoz, hogy bekössék a fejem, nem kell holmi virágcsokor! – szólt komolyan és visszafordult Naomiék felé.
Kicsit olyan volt, mintha nem igazán vágyna egy ilyen eseményre, ahol minden róla szólna.
- Egy…Kettő… Hááárom! – hallatszott Mrs. Button kiáltása és eldobta a csokrát. A lányok sikítva kaptak utána, melyből Lewis barátnője került ki győztesen.
Naomi odament férjéhez, aki ölbe kapta a lányt és megcsókolta. Naomi nevetve kérte Jensont, hogy tegye le, de a férfi csak nem akart eleget tenni neki, inkább besétált vele a habok közé, ahol újra megcsókolta feleségét. Nagyon aranyosak voltak együtt.
Mindenki csak nevetett rajtuk és együtt örültünk a boldogságuknak.
- Minden úgy alakult, ahogy elterveztük! – szólal meg egy lelkes férfi hang mellettem.
Egy fekete hajú, elég erősen kifestett férfi áll Liz mellett, aki végig a barátnőmön tartotta a szemét.
- Igen! És ez nem valósulhatott volna meg nélküled! Köszönöm! – szólt Liz, aki megfogta a férfi karját és megpuszilta az arcát.
- Ugyan már, nincs mit! – mosolygott Lizre, utána pedig rám nézett. – Ha nem volna gond, most elrabolnám a hölgyet! – kacsintott rám, mire én teljesen leblokkoltam. Liz csak nevetett és egymást átkarolva távolodtak el tőlem, mely teljesen kiakasztott engem.
Úgy érzem van itt egy dolog amiről én még nem tudok…