48.fejezet

Liz

A hangos szóváltás megint megzavart minket…Sebastian igencsak kezd idegessé válni.
Az ágyon ülve dőltem hozzá, mikor egy sikításra lettünk figyelmesek. Ijedten néztünk egymásra, és azonnal mentünk is a hang irányába.
Nico szobájának az ajtaja tárva nyitva volt, melynek a helyén Hayley állt. Arckifejezése félelmet sugárzott, ami nyugtalanítani kezdett engem.
Sebastian átvágott Hayley mellett, én pedig magamhoz öleltem a lányt. Az ajtóban állva láttam mi is lehetett a probléma forrása: Jaime tajtékzó dühvel tartotta fogva a falnál Nicot, akinek a fél arca vöröslött.
- Haver; álljál már le! – kiáltott Jaimera Seb és lazítani próbált a fogásán.
- Mi történt? – kérdem halkan, mire Jaime felhördült.
- Hogy mi történt? Kérem szépen az, hogy ez a kis rohadék felcsinálta a hugomat! – szólt dühösen a spanyol és már ökölbe is szorította a kezét, melyet Seb gyorsan lefogott, a másik kezét pedig letépte Nicoról.
- Higgadj már le! – üvöltött Seb Jaimeval, miközben magával szemben állította a spanyolt, amíg megvárta, hogy Nico tisztes távolságba nem kerül tőlük.
- Mégis minek? – kérdi szúrósan, és Nico felé fordult. – Neked annyi Rosberg! – szólt Alguersuari és megint ökölbe szorította a kezét.
- Vidd ki innen Sebastian! – adtam ki az utasítást és kiálltunk az ajtóból ameddig ők elhagyták a szobát.
Hayleyt karon fogtam és bevezettem a szobába, ahol Nicoval egyetemben leültettem az ágyra.
- Nem gondoltam, hogy így fogja fogadni a hírt. – súgta szomorúan a lány és kétségbeesetten Nico arcát vizslatta.
- Őszintén szólva nem lepett meg a kirohanása. – szólt Nico és felszisszent, mikor a lány az arcához ért.
Azt se tudom miről van szó, de együtt érző arckifejezéssel figyeltem őket, egészen addig, amíg ki nem mentem a fürdőbe, hogy vizes borogatást készítsek Niconak.
- Tulajdonképpen mi is volt ez? – kérdem, miután átnyújtottam Niconak a borogatást.
- Kösz! – szólt és az arcához tette a vizes anyagot. Rossz volt nézni, ahogy a fájdalomtól eltorzul az arca, de ennél többet nem tudtam tenni.
- Hát terhes vagyok. – szólt félénken Hayley, attól tartva, hogy én is jelenetet rendezek.
- Ez csodálatos! – kiáltottam fel vidáman és magamhoz öleltem a lányt.
- Jaime nem így gondolja. – vetette közbe Nico, amíg minket figyelt.
- Szerintem csak félt téged Hayley! Nem akarja, hogy egy szarházi legyen a gyereked apja, aki ott hagy mikor nem kellene. Már megbocsáss Nico, tudom hogy nem vagy ilyen, de jobb félni, mint megijedni! – néztem rá kioktatóan, mire Nico csak bólintott. Tudják, hogy igazam van; és valamelyes Jaimenak is igaza van. Viszont beverni Nico képét? Az már erősen túlzás…
- És mikorra várható a kicsi? – kérdem rájuk mosolyogva.
- Milyen kicsi? – kérdi a hátam mögött Naomi.
Még meg se fordultam, de már tudtam, hogy a lány szinte sugárzik, annyira boldog. Hát ilyen csodás helyen, ilyen események után nem is csoda.
- A drágalátos barátnőnk terhes! – csicseregtem vigyorogva, és majdnem elnevetem magam, mikor Naomi arca hirtelen elképedt.
- Nem azért, hogy az orrotok alá dörgöljem, DE én megmondtam! – szólt vigyorogva, miközben a „de” szócskát nyomatékosította. – Gratulálok Hayley! – kötötte hozzá és magához ölelte a lányt.
- Köszönöm csajok! – Hayley hangja kissé elérzékenyült, de csak mosolygott ő is. – Liz kérdésére válaszolva pedig a tavasz elején; konkrétan március 9-ére vagyunk kiírva. – felelte és végig simított a hasán. Még nem lehet észrevenni, de látszik, hogy Hayley odáig van a benne növekvő babáért. Nico egy csókot adott barátnőjének, melyre Seb pont visszaért.
- Mi van vele? – kérdem Jaimera utalva.
- Hát még mindig dühös, de el van a szobájában. –válaszolt a szőkeség és hátulról ölelt magához.
- Skacok, nem megyünk le pancsolni a tengerbe? – kérdi vidáman Naomi, melyre az éppen érkező Jenson szólt hozzá.
- Te állandóan csak a vízben akarsz lenni! – szólt nevetve a férfi és egy puszit adott felesége arcára.
- Szeretek pancsolni, na! – szólt Naomi is nevetve, és Jenson ölelésébe bújt.
- Felőlem mehetünk! – szóltam, de éreztem, Sebastian megmozdulásából, hogy neki más tervei voltak. Most már mindegy. Mindenki beleegyezett, így mentünk is vissza a szobáink felé.
Kifelé menet gondoltam benézek Jaimehoz, így Sebet előre küldtem készülődni, amíg én Jaimehoz vettem az irányt.
- Gyere! – hallatszódott ki, miután bekopogtam. Óvatosan beléptem és az ágyon ülő Jaimera függesztettem a tekintetem.
- Minden rendben? – kérdem tőle, miután leültem az előtte lévő székre.
- Hááát…- húzta a száját a spanyol. Még mindig dühös…
- Miért borultál ki? Nico rendes ember! Hayley boldog mellette, akkor mégis mi a gond? – kérdem tőle, Jaime csak lehajtotta a fejét. Hosszú csend állt be, már azt hittem, hogy nem is fog válaszolni.
- Híres pilóták vagyunk! – kezdett bele – Örökké fenn fog állni a veszélye annak, hogy valaki megkörnyékez minket, mi meg engedünk a csábításnak. Lehet rossz példa vagyok, de én úgy kerültem a Forma 1-be, hogy már három éve kapcsolatom volt. – szólt szomorúan és felnézett rám. – Nem voltam ám mindig ilyen szoknyavadász! – keményült meg a hangja, de a végén sóhajtott egyet, és újra lehajtotta a fejét.
- De nem mindenki olyan, mint te! – szólaltam fel. – Jenson most állapodott meg Naomival, én Sebastiannal vagyok, Hayleyék tök régóta megvannak. Nem lesz semmi gond náluk! – szóltam és átültem mellé. – Még 1-2 év és te is megtalálod a hozzád való lányt, aki nem csak egy éjszaka erejéig a tiéd! – biztatóul rámosolyogtam és megveregettem a vállát.
- Az egy dolog, hogy velem mi történik, de a hugomért felelősséggel tartozom! Féltem őt!
Nem is akartam, hogy belekerüljön ebbe a világba. Annyi mindentől meg tudtam volna óvni, ha szót fogad nekem! – szólt szomorúan és újra lehajtotta a fejét.
- És megóvtad volna a nagy szerelemtől is. Figyel Jaime, Nico tényleg rendes ember, ezt te is tudhatod, hisz együtt dolgoztok vagy mi… Nem fogja megbántani Hayleyt! Ha mégis megtenné, személyesen fogok tenni arról, hogy ki legyen herélve! – szóltam vigyorogva, mire Jaime is elmosolyodott.
- Majd végig nézhetem? – kérdi mosolyogva, melyre elnevettem magam. Ez az én lökött Jaimem.