Hayley
Ágyunkon
ülve figyeltem, ahogy Nico az ablaknál állva fürkészte az esti tájat. Szőke
haján meg-megcsillant a hold fénye, mely némi isteni alakot kölcsönzött neki.
Az én félistenem.
Halkan felkeltem az ágyról és odasétáltam hozzá. Nagy kék szemeivel rám nézett és elmosolyodott. Hozzábújva néztem én is a csillagokat, míg nem Nico megszólalt.
- Mikor akarod elmondani a többieknek? – kérdi lenézve rám, közben a hátamat simogatta.
A babára célzott, aki immár harmadik hónapja növekedett a hasamban.
Nem is értem miért féltem olyan nagyon Nico véleményétől, hisz amikor megtudta először csak döbbenten nézett rám, utána elvigyorodott és felkapott a levegőbe úgy forgott velem körbe-körbe.
- Hát nem tudom. Minél hamarabb el kellene mondanunk, nem? – kérdem tőle.
Még mindig csodálkozom azon, hogy engem választott. Annyi szép modell; híresebb nő közül válogathatott volna, de mégis én kellettem neki.
- De, és mondjuk kezdhetnénk a bátyáddal! – biccentett mosolyogva az ablak felé, amin keresztül láttuk Jaime botladozó alakját, aki egy lányt ölelt magához. Úgy érzem megkoronázta a mai napját is.
Sebastian
- Tessék? – kérdeztem döbbenten. Lizen látszott, hogy megint el fogja nevetni magát, gondolom az arckifejezésem elég viccesen hathat rá.
- Jól hallottad! – mosolygott rám a lány és közelebb lépett hozzám. – Csak tudnám, mért nem tőlem kérdezed meg az ilyen alaptalan dolgokat, mielőtt még neki állnál vádaskodni! – forgatta a szemeit Liz, de ugyanúgy mosolygott rám. Puha kezével végig simított az arcomon, mire én megfogtam azt és ránéztem.
- Ne haragudj! – szóltam halkan és belecsókoltam a tenyerébe.
- Ugyan már! – szólt és lábujjhegyre állva csókot lehelt ajkaimra. Hirtelen magamhoz húztam és szorosan ölelve csókoltam. Liz csak mosolygott, de ő is csókolt.
Szorosan magamhoz öleltem és csókoltam. Már rég vártam erre a pillanatra, hogy újra csókolhassam őt, hogy újra az enyém lehessen. Már-már a külvilágot is kizártuk magunk körül, mikor egy hangosabb szóváltásra lettünk figyelmesek az ajtónk előttről.
- Ha nem hiszel nekem, akkor innentől kezdve nincs miről beszélnünk! – hallatszott Adam dühös hangja.
- Láttam amit láttam! – szólt felindultan Paul is.
Liz kérdőn nézett hol rám, hol az ajtóra. Nem tudtuk mitévők legyünk: csöndben kivárjuk, amíg abbahagyják a vitatkozást, vagy kimegyünk, ezzel beleártva magunkat az ő ügyükbe.
- Ki kéne menni hozzájuk! – súgta Liz és kérlelően nézett rám. Hát igen, ő mindig segíteni akar a másikon.
- Inkább ne! – súgtam vissza és a kézfejét kezdtem cirógatni.
Nagy sóhajtást hallatott maga felől és hozzám bújt. Hát ez illúzió romboló volt…
Másnap
Álomittasan tapogattam végig az ágyat Liz után, de nem találtam őt. Felriadva ültem fel és néztem körbe a szobában. Nem láttam sehol, így kimásztam az ágyból és a keresésére indultam úgy ahogy voltam.
A fürdőben nem találtam, így kifelé vettem az utam. Furcsállottam, hogy se egy üzenet, se semmi…Izgultam érte.
Már a folyosó végén járhattam, amikor meghallottam hangját.
- Hova mész? – hallatszódott a hátam mögülről a kérdés, mire én rögtön megfordultam. Várakozás teli testtartása arra eszméltetett rá, hogy még mindig nem válaszoltam.
- Már sehova! – szóltam megkönnyebbülve. – Nem találtalak a szobában! – szóltam egy sóhajtás után és felé sétáltam.
- És ezért kellett egy szál alsógatyában a keresésemre indulnod? – kérdi miután végig nézett rajtam. Csak most jutott el a tudatomig, hogy hogyan is nézhetek ki most valójában.
- Hát erre nem gondoltam mikor elindultam. – feleltem mosolyogva. Megnyugtatott, hogy nincs semmi gond vele.
- Legközelebb nézz tükörbe, mielőtt kilépnél az ajtón! – szólt mosolyogva és kócos hajamba túrt.
- Majd megjegyzem! – súgtam és lágy csókot adtam ajkaira. Liz jobban magához kulcsolt; és így egymásba feledkezve döntöttem a falnak és csak csókoltam őt.
- Talán ezt nem itt kellene! – szólt a hátunk mögött Jaime. Ahogy leváltam Lit édes ajkairól, csak lehajtottam a fejem és mélyet sóhajtottam.
- Pont te beszélsz? – kérdem miután megfordultam és ránéztem.
- Én se vagyok szent, de azért nem fényes nappal esem a barátnőmnek ott ahol mindenki láthatja. – szólt kioktatóan a spanyol, de mindvégig Lizt nézte.
- Csakugyan? – szólt Hayley, aki épp az imént ért fel a lépcsőkön. – Akkor mi volt az-az eset Mariaval, Katrinaval, Doraval és Polaval? – kérdezte a lány miután megállt a bátyja előtt és karba fonta a kezeit.
- Jó, az más! – forgatta a szemeit Jaime és durcásan hátat fordított nekünk és tüntetőleg a szobájába vonult.
- Menjetek szobára! – szólt Hayley miután végig nézett rajtunk és ő is sarkon fordult és ment a saját dolgára.
Lizzel egymásra néztünk és hirtelen kitört belőlünk a nevetés.
Jaime
Miután bevágtattam a szobámba azt vettem észre, hogy kopogás nélkül a hugom jött be és ült le velem szemben. Láthatóan várta, hogy megtörjem a csendet.
- Felelősség tudatos felnőtt szerettem volna lenni… - sóhajtottam és beletúrtam a hajamba.
- Te??? – kérdi hitetlenkedve Hayley, mire rosszalló pillantásokat vetettem felé. – Bocs bátyó, de neked pont az nem megy! – szólt és elmosolyodott. Ez volt Hayley vigasztaló egyben bíztató mosolya. Hát igen, még nem nőttem ki a szilajságomat.
- Gyanítom nem ezért jöttél utánam. – szóltam és a minibárhoz mentem.
- Jól gyanítod! Lenne egy fontos bejelenteni valóm neked. – szólt és várakozóan szünetet tartott.
Kitöltöttem magamnak egy pohár konyakot, melyet felé fordulva mutattam, hogy kérne-e ő is, de nemlegesen rázta meg a fejét, így azt kézbe vettem és a bárnak dőlve vártam a folytatást.
Hayley fejét lehajtva a kezeit tördelte. Kezdek aggódni… Kortyoltam egyet a poharam tartalmából, mikor Hayley megszólalt. – Terhes vagyok!
Nem tudom melyik lepett meg jobban; az hogy félre nyeltem az italomat és épp levegőért kapkodok vagy az amit Hayley mondott.
- Hogy mondtad? – kérdem elfúló hangon a lánytól.
- Jól hallottad!
Ahogy ezt kimondta, lecsaptam a poharamat a pultra, az ajtót feltéptem és szinte futottam a folyosón.
- Jaime-Jaimeeee! – hallatszódott Hayley kiáltozása, ahogy jött utánam, de én nem figyeltem rá.
- Nyisd ki te szemét! – ordítottam az ajtó dörömbölés közben mikor odaértem Rosbergék szobájához. Ahogy kattant a zár én benyitottam és Rosberg képén landolt az öklöm. – Felcsináltad a hugomat te rohadék! – szóltam őrjöngve, míg Nico polójánál fogva kentem fel a falra őt.
- Jaime! Hagyd abba!
Halkan felkeltem az ágyról és odasétáltam hozzá. Nagy kék szemeivel rám nézett és elmosolyodott. Hozzábújva néztem én is a csillagokat, míg nem Nico megszólalt.
- Mikor akarod elmondani a többieknek? – kérdi lenézve rám, közben a hátamat simogatta.
A babára célzott, aki immár harmadik hónapja növekedett a hasamban.
Nem is értem miért féltem olyan nagyon Nico véleményétől, hisz amikor megtudta először csak döbbenten nézett rám, utána elvigyorodott és felkapott a levegőbe úgy forgott velem körbe-körbe.
- Hát nem tudom. Minél hamarabb el kellene mondanunk, nem? – kérdem tőle.
Még mindig csodálkozom azon, hogy engem választott. Annyi szép modell; híresebb nő közül válogathatott volna, de mégis én kellettem neki.
- De, és mondjuk kezdhetnénk a bátyáddal! – biccentett mosolyogva az ablak felé, amin keresztül láttuk Jaime botladozó alakját, aki egy lányt ölelt magához. Úgy érzem megkoronázta a mai napját is.
Sebastian
- Tessék? – kérdeztem döbbenten. Lizen látszott, hogy megint el fogja nevetni magát, gondolom az arckifejezésem elég viccesen hathat rá.
- Jól hallottad! – mosolygott rám a lány és közelebb lépett hozzám. – Csak tudnám, mért nem tőlem kérdezed meg az ilyen alaptalan dolgokat, mielőtt még neki állnál vádaskodni! – forgatta a szemeit Liz, de ugyanúgy mosolygott rám. Puha kezével végig simított az arcomon, mire én megfogtam azt és ránéztem.
- Ne haragudj! – szóltam halkan és belecsókoltam a tenyerébe.
- Ugyan már! – szólt és lábujjhegyre állva csókot lehelt ajkaimra. Hirtelen magamhoz húztam és szorosan ölelve csókoltam. Liz csak mosolygott, de ő is csókolt.
Szorosan magamhoz öleltem és csókoltam. Már rég vártam erre a pillanatra, hogy újra csókolhassam őt, hogy újra az enyém lehessen. Már-már a külvilágot is kizártuk magunk körül, mikor egy hangosabb szóváltásra lettünk figyelmesek az ajtónk előttről.
- Ha nem hiszel nekem, akkor innentől kezdve nincs miről beszélnünk! – hallatszott Adam dühös hangja.
- Láttam amit láttam! – szólt felindultan Paul is.
Liz kérdőn nézett hol rám, hol az ajtóra. Nem tudtuk mitévők legyünk: csöndben kivárjuk, amíg abbahagyják a vitatkozást, vagy kimegyünk, ezzel beleártva magunkat az ő ügyükbe.
- Ki kéne menni hozzájuk! – súgta Liz és kérlelően nézett rám. Hát igen, ő mindig segíteni akar a másikon.
- Inkább ne! – súgtam vissza és a kézfejét kezdtem cirógatni.
Nagy sóhajtást hallatott maga felől és hozzám bújt. Hát ez illúzió romboló volt…
Másnap
Álomittasan tapogattam végig az ágyat Liz után, de nem találtam őt. Felriadva ültem fel és néztem körbe a szobában. Nem láttam sehol, így kimásztam az ágyból és a keresésére indultam úgy ahogy voltam.
A fürdőben nem találtam, így kifelé vettem az utam. Furcsállottam, hogy se egy üzenet, se semmi…Izgultam érte.
Már a folyosó végén járhattam, amikor meghallottam hangját.
- Hova mész? – hallatszódott a hátam mögülről a kérdés, mire én rögtön megfordultam. Várakozás teli testtartása arra eszméltetett rá, hogy még mindig nem válaszoltam.
- Már sehova! – szóltam megkönnyebbülve. – Nem találtalak a szobában! – szóltam egy sóhajtás után és felé sétáltam.
- És ezért kellett egy szál alsógatyában a keresésemre indulnod? – kérdi miután végig nézett rajtam. Csak most jutott el a tudatomig, hogy hogyan is nézhetek ki most valójában.
- Hát erre nem gondoltam mikor elindultam. – feleltem mosolyogva. Megnyugtatott, hogy nincs semmi gond vele.
- Legközelebb nézz tükörbe, mielőtt kilépnél az ajtón! – szólt mosolyogva és kócos hajamba túrt.
- Majd megjegyzem! – súgtam és lágy csókot adtam ajkaira. Liz jobban magához kulcsolt; és így egymásba feledkezve döntöttem a falnak és csak csókoltam őt.
- Talán ezt nem itt kellene! – szólt a hátunk mögött Jaime. Ahogy leváltam Lit édes ajkairól, csak lehajtottam a fejem és mélyet sóhajtottam.
- Pont te beszélsz? – kérdem miután megfordultam és ránéztem.
- Én se vagyok szent, de azért nem fényes nappal esem a barátnőmnek ott ahol mindenki láthatja. – szólt kioktatóan a spanyol, de mindvégig Lizt nézte.
- Csakugyan? – szólt Hayley, aki épp az imént ért fel a lépcsőkön. – Akkor mi volt az-az eset Mariaval, Katrinaval, Doraval és Polaval? – kérdezte a lány miután megállt a bátyja előtt és karba fonta a kezeit.
- Jó, az más! – forgatta a szemeit Jaime és durcásan hátat fordított nekünk és tüntetőleg a szobájába vonult.
- Menjetek szobára! – szólt Hayley miután végig nézett rajtunk és ő is sarkon fordult és ment a saját dolgára.
Lizzel egymásra néztünk és hirtelen kitört belőlünk a nevetés.
Jaime
Miután bevágtattam a szobámba azt vettem észre, hogy kopogás nélkül a hugom jött be és ült le velem szemben. Láthatóan várta, hogy megtörjem a csendet.
- Felelősség tudatos felnőtt szerettem volna lenni… - sóhajtottam és beletúrtam a hajamba.
- Te??? – kérdi hitetlenkedve Hayley, mire rosszalló pillantásokat vetettem felé. – Bocs bátyó, de neked pont az nem megy! – szólt és elmosolyodott. Ez volt Hayley vigasztaló egyben bíztató mosolya. Hát igen, még nem nőttem ki a szilajságomat.
- Gyanítom nem ezért jöttél utánam. – szóltam és a minibárhoz mentem.
- Jól gyanítod! Lenne egy fontos bejelenteni valóm neked. – szólt és várakozóan szünetet tartott.
Kitöltöttem magamnak egy pohár konyakot, melyet felé fordulva mutattam, hogy kérne-e ő is, de nemlegesen rázta meg a fejét, így azt kézbe vettem és a bárnak dőlve vártam a folytatást.
Hayley fejét lehajtva a kezeit tördelte. Kezdek aggódni… Kortyoltam egyet a poharam tartalmából, mikor Hayley megszólalt. – Terhes vagyok!
Nem tudom melyik lepett meg jobban; az hogy félre nyeltem az italomat és épp levegőért kapkodok vagy az amit Hayley mondott.
- Hogy mondtad? – kérdem elfúló hangon a lánytól.
- Jól hallottad!
Ahogy ezt kimondta, lecsaptam a poharamat a pultra, az ajtót feltéptem és szinte futottam a folyosón.
- Jaime-Jaimeeee! – hallatszódott Hayley kiáltozása, ahogy jött utánam, de én nem figyeltem rá.
- Nyisd ki te szemét! – ordítottam az ajtó dörömbölés közben mikor odaértem Rosbergék szobájához. Ahogy kattant a zár én benyitottam és Rosberg képén landolt az öklöm. – Felcsináltad a hugomat te rohadék! – szóltam őrjöngve, míg Nico polójánál fogva kentem fel a falra őt.
- Jaime! Hagyd abba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése