49.fejezet

Fél évvel később

Konyhában ülök és teát kevergetek, amelyet épp az előbb töltöttem ki magamnak.
Furcsa csend honol a házban. Túl furcsa.
Túl vagyunk a karácsonyi forgatagon, az újévi banzájon és most egyedül vagyok.
Fél év elteltével kissé szétzuhant a mi kis baráti közösségünk.
Hayley a terhességével van elfoglalva, ami érthető is, hisz az utolsó hónapba lépett.
Ettől kezdve bármikor megszülethet a kisfia. Ja igen, már tudjuk a nemét is. Nicoval
azt tervezik, hogy James Daniel Rosberg lesz a neve. Szép név.
Az egyetlen gondom csak az, hogy Monte Carloba költözött Nico villájába, és így nagyon keveset tudunk találkozni.
Naomi is el van a saját körében. Amióta Jensonnal összeházasodott, egyhuzamban azon van, hogy berendezze a közös házukat, és Jenson összes kívánságát lesi.
Néha túlzásnak érzem azt, amit ők csinálnak, de ha szeretik egymást, akkor nekem nincs semmi beleszólni valóm. Ja, azt meg kell jegyeznem, hogy ő is a világvégére költözött: Hondurasba.
Ez eddig egyszer jártam náluk, és szó mi szó gyönyörű a hely. A megtestesült paradicsom, ha így lehet ezt nevezni.
Megcsörrent a telefonom.
- Jó napot! Elizabeth Whitelinet keresem! – szólt egy elég mély férfi hang a vonal túlsó végén.
- Én vagyok az. Miben segíthetek? – kérdeztem egy sóhajtás után és letettem a kezemben szorongatott bögrét.
- Michael vagyok és most az én szerepem az, hogy beszámoljak a fejleményekről. – szólt komolyan a férfi, melyből én egyből rosszra gondoltam. Valami nagyon nem stimmel.
Az elmúlt időkben kissé felfordult az élet felénk. Apa és anya balesetet szenvedett, Petránál rákot diagnosztizáltak…Nem tudtam már Berlinben, sőt Németországban maradni. Sebastiant elküldtem Angliába, hogy a fejlesztésekkel foglalkozzon, ne pedig az én lelkivilágommal. Nem kifejezetten örült neki, de elfogadta a döntésemet. Én meg fogtam magam és Finnországba mentem; oda ahol biztos lehetek abban, hogy nem ismernek engem.
- Még mindig kómában vannak. Petrára pedig továbbra is Alguersuari úr figyel. – szólt a férfi, ezután pedig elköszönt és letette a telefont. Rosszabbra számítottam…
Furcsa…Jaime túl tesz magán. Az esküvő után kezdett el jobban érdeklődni Petra iránt. Mióta ismerem úgy érzem most tényleg szerelmes. Nem hajlandó magára hagyni a lányt, ami dicséretére váljon. Remélem Petra jobban lesz, és jobban is kiélvezhetik egymás társaságát.
Csöngettek.
Nem akartam felkelni ültömből, de az illető aki a kapuban állt nagyon is tudta hogy vannak a házban. Ennek bizonyítéka is, hogy egy Infinity áll a felhajtón.
Kellve kelletlenül ugyan, de talpra álltam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Ezalatt az idő alatt még számtalanszor megszólalt a csengő. Kissé türelmetlen a látogatóm…
Kinyitottam az ajtót ahol megcsapott a hideg levegő. Nem is tudom, miért furcsállom ezt hisz egy pólóban nyitottam ajtót, és mégis csak északon vagyunk…
- Jaj Jenni ne zaklasd már a szomszédokat! – szólt egy elég komor férfi hang, melynek tulaja a szomszéd ház lépcsőjén ült és a nőt nézte, aki a kapuban állt.
- Öhm miben segíthetek?  - kérdeztem miután megköszörültem a torkom.
Hirtelen a férfi is meg a nő is rám nézett.
- Mi vagyunk az új szomszédai. Csak gondoltuk beköszönünk! – szólt vidáman a nő és látszott rajta, hogy be szeretne jönni a házba.
- Csúcs! – szóltam elég flegmán és a férfira néztem. -  Hát örültem maguknak! – néztem vissza a nőre, és vissza bementem a házba.
- Hát ez mi volt?  -  hallottam még az ajtóban a nő hangját.
- Mondtam, hogy hagyd békén a szomszédokat! – szólt okoskodva a férfi és egy ajtó nyitódás hallatszódott.
- Hülye picsa! – szólt puffogva a nő és becsapódott a szomszéd ajtó.